Örökhullám
Anyunak
Úgy akarok rólad írni,
hogy ne kelljen írnom.
Beszélni rólad mindig,
mondani semmit.
Senki sem bíztatott maradásra.
Minden elhallgatott azóta
örökhullámként verődik vissza.
Faltól – falig ér,
mint az a hang.
Karcol.
Ágak csikorgása
a kórházi szobád ablakán
kétezer tizenhét
február valahanyadikán.
Nem hívlak.
De most már gyere vissza.
Amit neked nem mondtam,
ne mondhassa senki.
Örökhullámként hordja a szív,
vagy amíg el nem felejti.
Instrukciók entrópia esetére
A kimért idő lejárt,
tagadd csak.
Csellengj a lakásban.
Végy fel valamit, és tedd le máshova.
Végy le valamit, ami alatta van, add másnak.
Akard, úgy egyszerűbb a törvényszerű.
Amit az egyik összeterel, a másik löki szét.
Hétköznapi forgatókönyve az alig viselhetőnek, még-
ha először fel sem tűnik a spontán távolodás.
Biccents utoljára
a házmesternek, a szomszédnak ints,
és az utolsó gondolatod ez legyen:
A finom lerakódást ki a nincsig öblögesd.
Csak visszatartott lélegzettel lesz ennyi a múlik.
1975-ben született Szegeden, Hódmezővásárhelyen élt, jelenleg Gödöllőn. Néha ír. Néha nem. Tanul. Dolgozik. Figyel.
Publikált a Műútban, az IRKA csoport tagja
