Saeed Jones versei Mohácsi Balázs fordításában

Saeed Jones

Fiú csontmerevítős fűzőben

(Boy in a Whalebone Corset)

 

Ez a füves mező, mint alvó

sáskaraj, mellette a házban

a könnyeket is összetévesztik.

Kerozin keskeny patakjai,

ahogy az éj falnak veti

magát, a szomszéd szobában

Nina Simone énekel testtelen,

és én a falnál, megtörve,

de magamon kívül: kótyagosan,

fűzőm még mindig rajtam,

kissé szoros, csont feszül

csontnak, üvegcserép a földön,

keringőlépések partner

nélkül. Apám a szobámban még

több nőcis ruhát keres, hogy

elégesse. Öklében valami pink,

neglizsé, csipke, necc, kurva.

A fia kurva Szodoma ez utolsó

éjjeléig. S a lemezen ugrik,

ugrik, ugrik a tű. Rajtam a fűző,

semmi más, az ablaknál állok,

ő kint a mezőn, benzines kanna,

gyufa, az éjszaka sáskajárás,

füstoszlop, összetéveszteni

az ótestamentumi Istennel.

 

„Itt ne találjon a napnyugta”

(„Don’t Let the Sun Set on You”)

 

1990-ben

Kentuckyban jársz

a 461-es úton

 

Hála Istennek nincs sötét még

 

Épp elég a fény

 

hogy lásd

a feliratot.

 

Beljebb, az úttól jobbra,

a domboldalban, gazzal benőve.

 

NIGGER, ITT NE TALÁLJON A NAPNYUGTA

 

a domboldalban, gazzal benőve

 

napnyugta este 6-kor.

 

FUSSÁL

 

HA EL TUDOD OLVASNI

 

EZT A FELIRATOT

 

a domboldalban, a 461-es úton

 

Ha nem tudod elolvasni

ezt a feliratot, akkor is tudod,

 

mi a sötét, nem?

 

Jasper, Texas, 1998

(Jasper, 1998)

 

James Byrd Jr. emlékének

 

I.

 

Vissza: torkom még

porral és törött

fogakkal teli

de beszélem

(nyelvem acélsima)

de beszélem

az éles kanyarok nyelvét.

 

II.

 

Vissza: elfogadom a fuvart.

 

Fáradt vagyok, nincs kedvem hazáig

sétálni.

Nincs messze, de elég

távol van azért. Elfogadom

a fuvart.

Három kedves férfi,

fehér férfiak,

talán túl kedvesek,

de elfogadom: nem szólok bele, merre megyünk.

 

Mosolygok, utazom, csöndben.

 

Elmehettünk volna

az előző kanyarnál,

elfogadom ezeket az embereket,

irányérzéküket,

de a város

másik végén lakom.

 

Mosolygok, utazom, csöndben.

 

Még egy kanyar,

amerre nem mennék, ez az út,

hátsó út,

rossz irány,

túl messze.

 

Mosolygok

kérdésekkel

szememben.

Utazom

a hátsó ülésen,

jobb, mint sétálni.

Csöndben,

a semmi közepén

pengeszájú fehér férfiak,

 

nem jár erre más kocsi,

nem hallok mást, csak a szívem.

 

Hova (mondd ki)

Hova (hangosabban)

Hova

megyünk?

 

III.

 

Láncra verve, munkadal, hátsó út,

a testem.

Láncra verve, munkadal, hátsó út,

a testem.

Ezek a férfiak átvágtak rendesen,

hátam, dalolj vagy törj.

A kocsi mögé kötött

láncok

nehezen szerzett zörgése,

hangosabb, mint az a kis hang,

ami még torkomban maradt.

 

A járda testhez álló

dob,

fogaimból billentyű

lesz zongorán.

Istenem,

ez a dal: egyedül

láncra verve, játszom az úton.

Minden bot,

minden kavics: ez az út,

ez a dal.

 

Hallj meg, Jasper.

Hallj meg mérföldekre innen.

 

(Fordította: Mohácsi Balázs)

 
Saeed Jones

 

Saeed Jones (1984) amerikai költő. Első kötete, a 2014-es Prelude to Bruise (Prelűd zúzódáshoz) hamar komoly sikert ért el, több díjat is bezsebelt. A kritika nemcsak a bátor témaválasztása miatt magasztalja a kötetet – Jones versei egyszerre érintenek faji, gender-, szexuális, társadalmi kérdéseket személyes, családi és történelmi perspektívából is –, de olyan vélemény is megfogalmazódott, miszerint Jones verseit olvasva az amerikai líranyelv megújulásának lehetünk tanúi. A kötet több rangos listán végzett előkelő helyen, bekerült a National Book Critics Circle Award döntőjébe. Továbbá 2015-ben elnyerte a legjobb verseskötetnek járó PEN/Joyce Osterweil Awardot. Saeed Jones jelenleg New Yorkban él, a BuzzFeed kultúra rovatának felelős szerkesztője.

 

Mohácsi Balázs

 

Mohácsi Balázs (1990) költő, kritikus, a Versum és a Jelenkor Online szerkesztője.