Formódi Péter: Tömítéshiba

Péter a pécsi bölcsészkar hallgatója. Zenéket pakol össze; érdeklődik az irodalomtudományi trópuselmélet iránt.

 

Tömítéshiba

Ahogy kagylószagú vízcseppekben
légkalapács a zománchoz
ami bent a lekapcsolt villany alatt,
kint az utcalámpa pillantásaiban

égne ki, akár hasadáskor a csillagok,
de helyette másodpercekként cseppen
s cseppenként duzzaszt a tükör alatt
egy éjszakát ami döntésképtelen,

úgy virrad majd rád az a felismerés is,
hogy eddig tartott az eleje és mostantól
nincsenek az igazság felé görbített
zománcos képek fenn az égen,

csak a túlcsordulásában tündöklő tenger
idelenn, aminek nem szabhat gátat a reggel
és amibe a közeledő becsapódást
nem háríthatod, ha az egyszer végtelen.