Turcsik Bíborka: Délelőtt hallgatás, délután temetőlátogatás

Turcsik Bíborka 1994-ben született Baján. Jelenleg Budapesten él, az ELTE-n magyart és matematikát, otthon Green Dayt hallgat. Tanárnak és nyelvésznek készül, közben ír. Szövegei jelentek már meg a ROST és A Hetedik hasábjain. Különben az autodidakta konyhaművészet lelkes újonca.

 

Turcsik Bíborka
Délelőtt hallgatás, délután temetőlátogatás

Délről hazatérve, a színek a talpad alatt és az idegen
macska az ajtóban makacsul megvannak még, és az első
hétköznap délelőtt, ahogy az egyetem felé tartasz a ködben,
reggeli arcokban hozzá hasonlót pillantasz még, és ahogy
a széles R. úton, emlékbe kövülten utazol a zöld járművön,
délutáni-napsütötten, hiányokban a lombok megvannak még,
csak ahogy ezt elgondolod még reggel a tompa fényű és üres
lakásban, nem tudod, nem tévedsz és sírsz-e majd hirtelen.
Van „majd” és nincs is, a hosszú őszben se tudod elérni
ezeket a… Mit, miket nem tudsz elérni. De talán
nem fog mégse fájni, csak elnézel majd a sír fölött,
a színből, összezárt szájjal, a feledtekre; és talán itt se
marad majd valaki „örökre”… Hazatérsz, minden a régi.