Gaál-Nyeste Katalin: Hentesbárd

Kényes volt a tisztaságra. Az egészség, vagy mi a szar. Álló nap suvickolta a kezét. Óránként a mosdót. Rég leszoktatta magát arról, hogy a kezét a hátsójában törölje meg. Most izgatott. Ez kivétel. Hosszabb fazonú ing, nincs betűrve a nadrág derekába. A mintája sem kontúros. Színátmenetes. Nem látszanak vizes foltok hátul. Ő sem foglakozik vele. Megszólítja a lányt. Helló. Hangosabbra sikeredik, mint szerette volna. Halk helló a válasz.
– Leülhetek?
– Csak nyugodtan, nem várok senkit. Ma nem. Ez az én napom.
– Hű, akkor biztosan zavarlak.
– Á, dehogy! Nem úgy értettem.
– Még soha nem láttalak nyugodtan üldögélni. Mindig rohansz valahová. Semmi sürgős?
Bólintásféle volt, de inkább mégse.
– Baj van?
Semmi válasz.
– Bocs, hogy kíváncsiskodom. Abbahagyom.
– Nem szóltam senkinek, úgy jöttem el. Nem keresett senki.
– Ne aggódj, biztosan fognak.
– Lemerültem.
– Az más. Először hívják majd a kórházakat. Huszonnégy óra múlva a rendőrség is felveszi az adataidat.
– Ismerősöket, rokonokat meg sem kérdezik?
– A következő szakaszban. Kérnek rólad fényképeket. Azokat a helyeseket fogják biztosan, amelyiken a virágos ruha van rajtad, és hátul felfogod a hajadat.
– Honnan tudod?
– Tudom és kész.
– Kicsit megijesztesz.
– Nincs semmi baj. Majd úgy csináljuk, hogy neked is jó legyen. Nem kenek össze semmit.

 

                                                                                                            Fodor Barbara illusztrációja  

Fodor Barbara férfi és nő