Perdy-Fazakas Brigitte: Uránia

 

Perdy-Fazakas Brigitte
Uránia

 

Bocsi, ne haragudj, ma nem jó – visszhangzik a körút sokadjára.

A páros oldalon mások az esték is, kifliben ölelik egymást. Olívia egy-két pohár bor után egyedül bújik a hűvös paplan alá. Bekészíti a másik rend ágyneműt, kipolcolja magát, hogy a nagy magányban nehogy a padlóra kerüljön. Átöleli a tulajdon nélküli párnát, s várja a reggelt, hátha a kapuban várja őt…

Naiv álmok, visszatérő gócok, a folytonos távolságtartás. Valahogy nem vállalják őt fel, a visszautasítását sem. Kimondatlanul, de nem kell, csak egy unalom elleni humorbonbon, szexuális lüktetés, sziporka.

November 5. Az este langyos, kora őszi. Szempillája kifestve, mozijegye pénztárcájában, 1200 – bankkártyával. A Fábri teremben vetítik: 2 nap, 1 éjszaka. Csak ezt a filmet választhatta, épp nincs kedve vígjátékra. Önmagával randevúzik az Uránia mellett. Kikér egy fröccsöt, rágyújt, jegyzetel, s várja, hogy kezdődjön a film. Körbenéz, s látja, mindenki valakihez tart, a sakktáblás asztalnál keresi ő is… Biztos valahol iszik, rágyújt és hűvös intelligenciával udvarol. Olívia már mindenét felkínálta, színevesztett lett, pedig ma este igen csinos. A narancssárga, kötött köpeny bokájáig ér. A Rákóczi út kipufogógázos Kleopátrájának szépsége meghasonul a növények közt. Inna egy korty bort, amikor észrevesz egy kocsit, az egész élete egy rendszámtáblára sűrítve. Remeg a cigaretta ujjai közt, biztos egy jel, hogy összetartoznak.

Kezdődik a film. ​ Mindenki párban ül a bordó, bársonyos székekben. Olívia halántékát a falnak dönti. Megtartja.

 

(1984, Jászvásár) Gyermekkorát Marosvásárhelyen töltötte. 1995 óta Budapesten él. A drámapedagógia révén közelebb került az irodalomhoz és a színházhoz. A Latinovits Zoltán Diákszínpad örökös tagja. Verset mond, fotózik.