Gráf Dóra szövegei

(1993, Budapest) Képzőművész, grafikus, költő, író. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen és a Krakkói Jan Matejko Képzőművészeti Akadémián végezte. Versei megjelentek az Irodalmi Szemlén. A Független Mentorhálózat tagja, mentora Nagy Hajnal Csilla. (www.grafdora.hu)

 

Gráf Dóra

 

második kör

kóvályogni a lakásban keresni hogy hol hagytam el a botomat a távolba meredni minden szobába benézni hogy vajon hol a szemüvegem ilyen lesz majd ha hiányzol bár egyelőre nem szenvedek hiányt veszettül fiatal vagyok és bizonyos apróságoktól eltekintve egészséges ráadásul kimondottan szerencsés soha nem kellett például szemüveget hordanom te pedig sem elhagyni nem akarsz se megtalálni minthogyha tényleg minden csak rajtam múlna mert ez már nem az első eset hogy én csókolózni akarok te pedig valami egészen mást és hiába hogy nem vagyok erős akaratú valahogy mégis az történik amit én akartam legalábbis átmenetileg ez azonban nem vezet sehová csak vissza az üres lakásba a körbe-körbe bolyongáshoz a magam elé meredéshez hogy talán mégis jobb lett volna ha iskoláskoromban nekem is van szemüvegem vagy legalább fogszabályzóm akkor most könnyebb lenne megszokni hogy vannak dolgok amik így is úgy is homályosak és hogy van az a rés ami nem jelent hiányt

szép

amikor azt mondta, hogy szeretne elvinni horgászni, bár egyáltalán nem tudja, hogy hogyan kell, és valószínűleg semmit se fogunk majd, akkor arra gondoltam, hogy körülbelül le tudnám élni vele az életemet, és elmeséltem neki azt a varázspálcát, aminek az egyik végéből előbukkant egy rózsa, ha az ember elhúzta az oldalán lévő titkos reteszt. nem igazi rózsa persze, valójában pár igencsak satnya műanyagsziromról volt szó, amiknek ráadásul semmi közük a horgászathoz, de az is eszembe jutott akkor, hogy tulajdonképpen mindent el akarok neki mesélni. azt a veteményest, ami már nincsen, és azt az aranyszínű kárpittal bevont, hatalmas rekamiét, meg a türkizkék Suzukit, és a Kántor Vivit, meg a biológiatanáromat a gimiből, az állomást a Duna-parton, és a nyári pinceszagot, meg az összes nehéz dolgot, amit ebbe a versbe most nem írok bele, szóval mindenestül az elmúlt majd 25 évet. erre gondoltam, ő pedig közben azt mondta, hogy egy rózsa? az szép