Szabó Dárió: Amikor az írás aktusában majdnem

Írta: Szabó Dárió

Előre dől. Fű, koktélok, műmellek, fehérített fogsor, rózsaszín paróka, kisajak plasztika, szájba élvezés, izzadt fenék és egymáshoz tapadó végtagok, tettre kész idegenség. Kínosan és gyomorforgatóan közhelyes recska-sztorit szeretne írni. Hátra dől, előre dől. LA, koktélbár, feszes csöcsök, formás lábak – hátra dől, előre dől –, meg nem értett pornósztárok – hátra dől, előre dől, hátra dől, előre dől, hátra, előre, hátra, előre –, gyermekkori traumák miatt sopánkodó transzik, nemi betegség – két korty olcsó whiskey –, kiéhezett, nagyvárosi családanyák, akik dögunalmas butikokat vezetnek és éjszakánként egyetemisták hímtagját falják. A nyakát ropogtatja, fingik egyet, kiereszti a mosatlan alsónadrágból. Feláll egy kicsit, két szál cigi az erkélyen éjjel kettőkor: a félhold, a félrészeg fiatalok, a parkoló autók és a kóbor kutya – szezonális kétértelműségek. Leül, előredől, farkat vakar. Itt az ideje, hogy egy elégedett férfi és egy elégedetlen nő érdekkapcsolatának legmélyebb bugyraiban turkáljon. Csatakos kefélés, levezetésnek érzéki lovaglás, másnap erőszakos szex, egy pár lenőtt melír és műköröm, aztán jöhet a kikényszerített abortusz – gondosan fejezetekre bontva. Hátra, előre, hátra, előre: sosem lesz vége. Visszaolvas, hátra dől: ejha, a gondolattól is feláll – pusmogja a tenyerének. Nem áll fel.