Sándor Luca: Egyezség

Sándor Luca
Egyezség

Mögöttünk besózott meztelencsigák,
önmagukból kifordult, 
viharvert fatörzsek játszanak tetszhalottat,
előttünk a túlpart
százszemű szörnyként imitálja
az éjjeli égboltot.
Még nem jártam itt,
csak láttam már hasonlót:
szándéktalan opálzöld idő,
andante hullámzaj
 – mindez most új és egyetlen,
véletlenszerű és lényegbeli.
A víz kiürült váróteremként regenerálódik
a másnap reggeli nyitás előtt,
ilyenkor ő a főnök.
Lábnyomainkat
karácsonyi aprósütemények formáihoz hasonlóan őrzi
a homokos part hosszú tésztalapja.
Véletlenül rosszul összekulcsolt ujjak,
ösztönös korrigálás,
csend van.
Én sem gondolkozom nagyon,
s mint lámpalázas amatőr illuzionista,
szótlanul vedlek át annyivá neked,
amennyi a táj most nekem:
új és egyetlen,
véletlenszerű és lényegbeli.
Hamarosan mások ülnek ide,
aztán megint mások,
ciklikus székfoglaló,
melyben végül a csend nyer.
Amolyan békés egyezség ez
a táj és köztünk,
ami addig tart, míg
átlátszó árnyékunk
– mint a Central Park kacsái télen
az ismeretlenbe nem szublimál.

(Pécsen) Sándor Luca 1999 áprilisa helyett januárban jött világra, mert feltehetőleg már akkor sem szeretett unatkozni. Kedvelt tevékenységei közé tartozik a buborékfújás, a rossz viccek gyűjtése, valamint az emberek zavarba hozása.