Gaál-Nyeste Katalin: Bájital

Írta: Gaál-Nyeste Katalin

Rágta a körmét. Nem szokásból. Az idegeskedés miatt. Akkor vette észre, amikor beakadt a harisnyájába, és szitkozódni kezdett a szar minőség miatt. Elfelejtette, hogy ez nem az a nylon, amit eddig hordott. Alpakka, angóra, vagy valami ilyesmi. Bár gyapjút vagy selymet jobb szeretne. Könnyebb megjegyezni. Ma színházba mennek. Nem. Az holnapután. Ma operába. Akkor valamelyik kis fekete. Stólával. A férfi nem szereti. A múlt héten két hangverseny, az egyik szimfonikus. Mit nem adna egy kis mulatósért. Három hónapja nyelvtanár jár hozzá, nyáron tíz napos konferencia a férfinak tengerentúlon. Magával akarja vinni. Ha ügyesen öltözik, senki nem akar kérdezősködni úgysem. Mindenki azt gondol, amit akar. Azt olvasta valahol, hogy szavak nélkül negyven százalékban mindenki meg tudja magát értetni úgy is. Neki már öt is elég lenne, amikor a férfi barátai átjönnek hozzájuk és a munkáról kezdenek fecsegni. Rájuk gondol és máris rágni kezdi a körmét. Igen, a harisnya, arról jut eszébe, körmös, fodri, szoli, masszázs. Mennyi dolga van ezzel a ma estével is. Ezt irigyli tőle mindenki? Ezt a strapát?

Perdy-Fazakas Brigitte illusztrációja