Kovács-Lőczi Zsolt: Vákuum-szimfónia

Kovács-Lőczi Zsolt
Vákuum-szimfónia

nincs semmi baj. ne foglalkozz az óramutatók
terpeszével. az idő Faraday-kalitkájában
a boldogság és a gyász ugyanazt a feromont
választja ki. csak szippants nagyokat:
szivarfüst, ammónia és sült pulyka illat.
a felülemelkedés érzékszervei csak akkor
tudnak kifejlődni, ha a restaurált igazságok
tápértéke lecsökken, s az emlékezést felváltja
az el nem múló, időtlen jelenlét: szóvégeink
egymást éltető örök tétlensége. 

ne félj, nincs semmi baj.  egyszer előkerül
minden, amit az istenek eldugtak. a kövek
bennünk vannak, nálunk a világjegy,
egy apró Floston Paradicsom, hosszú-formás
combjaid között kötetlen a testbeszéd;

de a hajnali vérzékeny csendet felszakítja
egy bozótosba zuhant gyöngybagoly
rikítása. nyugtatom magam: nincs semmi baj.
minden paranoia rootolható, csak ismerni
kell a rendszer-összetevők pontos paramétereit,
onnantól a huzat testet ölt, s a kiszélesedő
fényalagút önmaga formáját vetíti ki:
árnyékod csobban egy univerzummintás,
gyűrött tapétán, hátúszik rajtad a végtelen. 

gyere, nézzük együtt a kavicsos medret.
emlékeimben 
még ott dereng, ahogy a lapos kövek
vágyainkkal hátukon kacsáznak, s mint
a kifáradt hajótörött buknak alá a determinizmus
elkerülhetetlen mélységébe. nincs semmi baj;
a szeretet Doppler-jelenség: két mozgásból
eredő hatásból származik, közeledve magasabban
hat, míg távolodva a mélyérzet állít időtlen
tartományt csillapítatlan, szabad rezgéseink
egymásba fonódó frekvenciájának.

Műszaki informatikát tanult a Pécsi Tudományegyetemen; boldog házasságban él.