Ide nem kell slammerigazolvány – STB – interjú Kövér Andrással

Idén először, július 26-29 között rendezik meg az I. Összmagyar Slam Poetry, Soken Word és Irodalmi Tábort, amely alkalmából kérdeztük Kövér Andrást, a szervezők egyikét:

ÚB: A magyarországi slam poetry tavaly ünnepelte 10 éves születésnapját, idén pedig megrendezésre kerül az első Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi Tábor (STB). Áttekintve az elmúlt időszakot, mennyiben beszélhetünk a slam poetry sikeréről?

K: Beszélhetünk sikerről, de inkább beszéljünk egy folyamatos, lépésenként megtett, látványos, szerves fejlődésről. A magyar slam tíz évvel ezelőtt egy-egy különálló fővárosi rendezvényt jelentett, aztán egy viszonylagos rendszerességgel tartott szűk, de aktív réteget megmozgató – szó szerint – földalatti klubsorozatot. Három év kellett, mire vidéken is felütötte a fejét (Veszprém és Pécs). Ott is csak szórványosan, maximum fél évente. Mára pedig kb. 20 városban működnek rendszeres slamklubok, az aktív magyar slammerek száma több százra tehető, idén a hatodik Országos Bajnokságot (OB) rendezik, az eddigi ötre két héttel az esemény előtt elment minden belépőjegy, az ország egyre több középiskolájában érettségi tétel a Slam Poetry és a vagányabb magyartanárok előszeretettel dobálják be tanítás során is, a határon túli magyarok is tökéletesen bekapcsolódtak a magyar slam életbe, idén pedig először többnapos tábort is tartunk. Ez a tökéletes példája egy alulról építkező, aktív közösségnek. Meg is lep, hogy nem akarják még betiltani.

ÚB: Az STB július 26. és 29. között lesz megtartva. Honnan jött az ötlet, vannak-e előzményei?

K: Az ötletet a tavaly Szegeden tartott OST (Országos Slam Poetry Találkozó) hozta meg nekem. Az kétnapos volt, Szeged belvárosához közel egy teljesen alkalmas helyen rendezték, ahol több különböző méretű térben két napon keresztül folytak egészen színvonalas programok, közben ment a közös ökörködés, barátkozás, egymásra hangolódás. Az nekem egy inspiráció-tsunami lett. Onnan hazaérve hetekig minden nap írtam. Hazajöttem és úgy éreztem magam, mint gyerekkori táborok után, hogy nehézséget jelentett a visszalépés a hétköznapokba és már vártam a következőre. Akkor nagy lett bennem az elhatározás, először felhívtam a Színész Bobot, aztán meg a Simon Marcit, hogy csináljunk tábort, és mindketten azt mondták, hogy ez egy fasza ötlet.

ÚB: Érdekes, hogy a helyszín a Budapesttől igen messze eső, ám Pécshez közeli Orfű lett. Hogy jutottatok erre a döntésre?

K: Tavaly nyáron feldobott egy ilyen labdát Kálócz Tomi, a Fishing on Orfű vezérigazgatója, hogy a kempingben jó lenne a nyár folyamán több megmozdulás, például slamnapok, vagy bármi. Mondtam: jó. Orfű tökéletes hely, lehet találni társaságot és magányt is egyszerre. A Panoráma Kemping elég nagy, jól kiépített, minden szempontból alkalmas objektum. Sokan jártak már itt a slammerek közül is. Ismerik a helyet, és amúgy Pécset is szeretik.

ÚB: Az STB-ből az összmagyar szó megragadta a figyelmem. Ez bizonyára egy tudatos jelzés a fővárosi, a vidéki, illetve a határokon túli érdeklődők számára. Jelenleg mennyire intenzív az említett régiók közötti kapcsolat?

K: Egészen intenzív. A határon túli magyar slammerek ízesek, tökösek, eredetiek, nagyon érdekes látásmóddal rendelkeznek. Élénk a forgalom, ők is jönnek magyarországi klubokra, OB-k állandó résztvevői, és az anyaországból(?) is utaznak hozzájuk harcedzett slammerek. Az STB-n kiemelt figyelmet kapnak a határon túli magyarok, Erasmus plus csereprogrammal sikerült elintézni nekik kosztot, kvártélyt, lovat, mindent. Délelőttönként a felvidéki, vajdasági és erdélyi slammerek olvasnak fel kedvenc szerzőiktől, kávé mellett. Lesz külön nagy verseny: a „15 millió”, ami magyarságkérdéseket feszeget a határátkelők mindkét oldaláról.

ÚB: A programban helyet kaptak workshopok, kerekasztal-beszélgetések, illetve különböző koncertek is. Mennyire cél az egyéb programokért ide érkezők megismertetése a slam és a spoken word műfajával, vagy ezek a foglalkozások sokkal inkább a slam iránt érdeklődők lelazítását szolgálják?

K: Is-is. A workshopokra bárki jöhet, annak hasznos, aki foglalkozik is ezzel, a kerekasztalbeszélgetések a szervezői háttérbe engednek be, nagy dolgokról lesz szó, de ezt nem lövöm el előre. A koncertek pedig leginkább olyanok, amiket mi és a környezetünk szívesen meghallgatnánk. A Slow Villaget amúgy is figyeltem már, voltak idén a Nappaliban, bizonyos pontokon ők voltak a Body Count kisöccse, velük kezdődik a sor szerdán, 26-án. Csütörtökön, 27-én Egyedi Peti zenél: gitározik, énekel szövegerős, őszinte emberi dalokat. Pénteken, 28-án Závada Péteren felmérhetjük, hogy a költészet és a rap mennyire könnyedén megfér egy sapka alatt. Tavaly kihozta egyedül a trAnzKaPHka lemezt, közben folyamatosan alkot, különböző műfajokban, műnemekben. Szombaton, 29-én Szabó Benedek érkezik, aki egymaga fogja elénekelni egy generáció megannyi vágyát, botlásait és problémáját, aztán a tábor csúcsán, mielőtt abbahagynánk, érkezik az amerikai Listener zenekar. Ők az én személyes indulásomnál (2011) óriási inspirációt nyújtottak, a Wooden heart című dal a mai napig lenyűgöz, tökéletes alkotás, videóval pláne. Nagyon várom őket. De visszajelzésekből egészen úgy tűnik, hogy nem vagyok ezzel egyedül. 😊

ÚB: Meg kell említeni, hogy a programok között több szépirodalomhoz kötődő elem is található. Érezhető-e valamiféle idegenkedés a hagyományos szépirodalmat kedvelők felől? Ha igen, mennyire tűnik ez a feszültség feloldhatónak?

K: Szerintem a slammerek jó része kedveli a szépirodalmat, ez egyre több szövegen meg is látszik. Számos irodalmi utalással pörgetik a közönséget az irodalom felé, aztán több esetben a stílus is beilleszkedik. Az STB-n Babiczky Tibor tartja a költészeti műhelyt, na ő például egy elég sokoldalú, legitim szépíró. Van számos verseskötete, díjakra jelölik, tudott szerkeszteni egy hiteles rockműsort (Hajtómű) a hiteltelen Petőfin, műfordító, könyvszerkesztő, regényt is írt (Magas Tenger a címe, le sem bírtam tenni) és már évek óta zsűrizik az OB sorozaton, szóval teljesen tisztában van a slammel. A szépirodalom és a slam nem ellentétes irányok, hanem egész irány-rengetegek, amik sok szálon egymásban kötnek ki.

ÚB: Mi várható az előzetes visszajelzések alapján?

K: Egy nagyon mozgalmas, változatos, egyszerre szórakoztató, interaktív és szakmai lábon megálló tábor, ami fesztiválra is hasonlít kicsit, mert nyitott az érdeklődők felé. Ide nem kell slammerigazolvány, azt se nézik ki, aki csak úgy kinéz az STB-re, de szerepelni nem akar. Nem is kötelező, viszont a lehetőség mindenki előtt nyitott. Ha bárkinek eszébe jut, hogy van bármi saját szövege, ha eléggé felbátorodott éjfélre, elmondhatja az Open Mic-on, ott szabad a pálya!

 

Készítette: Fenyő Dániel

Az interjú létrejöttéért köszönet Hetesi Júliának!