Formódi Péter lírája (zenés kísérővel): Premier amour

Formódi Péter
Premier amour 

Felgyalogoltunk a tizedik fölé,
körbeölelt kettőnket az ég.
A horizont vonalára halkan kentünk
akrilfoltot rózsavízzel
   tőlem balra,
   tőled jobbra.
Arcunkra folyt az ég pereméről,
beleolvadt két félnyi mosolyba.
   Tiéd volt az ecset,
       az enyém a pinga.

Fáztál és én rád adtam
felhőkből szőtt kabátom.
A csillagokra azt mondtuk, gyertyák,
ókori emberek gyújtották,
hogy látni lehessen tested vonalát.
   Tiéd volt a gyújtó,
       az enyém a láng.

A város narancs gyűrűre gyúlt,
körénk tekerte magát.
Felkaptam és letérdeltem:
   tőlem a kérdés,
   tőled a nász,
de a bő kabát ujjára húztam,
lecsúszott róla az utcafrontra
ahol is később arcomon talált.
   Jött a válasz,
       maradt a gyász.

Azóta idáig egyedül jövök
hol felmetszem a horizont
éppen plezúros oldalát
   tőlem jobbra,
   tőled amarra,
majd a csonkra akasztom kabátom
   miután elfújtam
       az Andromédát.

 

 

 

 

 

 

 

Péter a pécsi bölcsészkar hallgatója. Zenéket pakol össze; érdeklődik az irodalomelmélet iránt.