Remete

Írta: Gaál-Nyeste Katalin

Óriási tündöklő csillag hullott le az égből. Estére legyen pénzem kajára. A nyál azonnal összefutott a számban. Nem volt íze. Tapadós volt és büdös. Elcsesztem. Gondolhattam volna arra, hogy legyen pénzem piára. Mégegy csillag. Kisebb. Megvan a pia. Aztán mégegy és mégegy és mégegy. Nem győztem újabb és újabb kívánságokat kitalálni. Holnap is legyen kaja és pia. Holnapután. Azután. És azután. A jövő héten. A jövő hónapban. A következő évben. Évtizedben. Évszázadban. A többieknek is. Legyen hol aludni. Legyen hol mosdani. Legalább egy héten egyszer. Legyen szappan. Legyen tiszta alsó. Legyen cipő. Legyen negyvennégyes. Legyen kisebb ruha. Legyen nagyobb kabát. Legyen kapualj télen. Legyen üres pad nyáron. Legyen eső elől köpönyeg. Legyenek önkéntesek. Legyenek orvosok. Legyen minden úgy, ahogyan lennie kell. Legyen vége. Végre vége már. Halljam a gyerekeim hangját. Tudjam, hogy már nem utál a feleségem. A barátaim kimondják a nevemet. Hogy higgyen már nekem valaki. Akkor reggel nem ittam semmit. Csak fáradt voltam. Nem aludtam eleget. Csak mégegy utolsó óriás csillagot adj, Istenem. Vissza akarom tekerni az idő kerekét.