Arc odafelé; Szóró; Ezzel a négy szakaszjelleggel én most – Radnóti Ádám versei

Radnóti Ádám

 

 

A szerző 1998-ban született Tatabányán. Egy zöld iskolai füzetbe kezdett verseket írni. Azóta megjelentek szövegei az Új Forrásban és tagja lett a Háttérzaj csoportnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Arc odafelé

Mindent lát, ha az arcát odafordítja
és megállnak olyankor a vizek
megfagy az elkülönülés
de cinóber fakad az orrából
a fogai között az ínyéből
köpköd és köhög

a pillanat felszabadul
árad ha áradni kell és így –

nincs bocsánat már önmagának
azt hiszi most, hogy nem lesz vége
minden az ereken
mint síneken
minden vonul végtelen.

 

Szóró

A prizma megtöri
a másodpercet is.

A másodperc eltörli
önmagát.

Mindezt nézi valaki, aki túl közel
(az élettel nem elégedett)
feltűri; ingujj
ing; leveti.

Tagad, mikor felkel
nem olvas;
gázt égető betűk
kiütéses morfémák
az elázott könyvben.

Elázott. Magázza a tükörképet.
Pléhkrisztust lát vibrálni.
Elázott.
Magázza a látványokat.

Alef. Egy. Sadiq. Fél.
Ne tovább

És megáll.
Nem gondol a nullára
vagy csak nagyon keveset.

 

Ezzel a négy szakaszjelleggel én most

„a világ mechanikus lendülete az én anyám”

1.

Tizenháromezer kávéfolt a fehér falon
A gyilkos drónok tizenkét álma
A drogos obeliszk
Ötezer szilánkká robbanása
Kettő petrezselyemdarab
Ha a kanál alján marad –

2.

A csillagos barettekről álmodás
A mellékutcában sétálni
Az őslényrajzok kavalkádja bennünk
A pályaudvaron sört inni
A dühödt tereken hömpölygés
A tereken csak leülni
Arcunk tükrözése a szkafander-arcokról
A fürdőszoba-tükörbe nézni

3.

Kulcslyukra forduló
Dupla skorpió
Könnyek útján mászik
Mozgólépcsőn másik
Petrolos, olajos arcképét
Látja
Elmossa a drótkeret bája
Világba fordult
Tekintetét

4.

Vonat megy; s í n e n
Dizájner; c s í k o n

Vonat megy, vigyázz az
Orrnyálkahártyádra
Hétmilliárd ujjgyakorlat
sétál a Földön.