Vajdics Anikó: Tükörvilágok

Vajdics Anikó
Tükörvilágok

1

Anikónak hívnak. Jobbkezes vagyok. Reggelente jobb kézzel teszem fel a tűzre a kávét, jobb kézzel veszem le, jobb kézzel öntöm ki. Ilyenkor szokott eszembe jutni az ikertestvérem, Ókina, aki Ruandában él, és balkezes. Elképzelem, ahogy ebéd után kávét főz, és mindent teljesen fordítva, de pontosan ugyanúgy csinál, mint én: bal kézzel teszi fel a tűzre a kávét, bal kézzel veszi le, bal kézzel önti ki. Ilyenkor szoktam eszébe jutni. Elképzeli, ahogy reggelente kávét főzök, s mindent teljesen fordítva, de pontosan ugyanúgy csinálok, mint ő. Amikor a csészét a jobb kezemmel tartva a kávémba kortyolok, nyugtalanság fogja el: lehet, hogy nem is létezem? Kimegy a fürdőszobába, belenéz a tükörbe, bal kezével hátrasimítja a haját, és megnyugszik: nem ő talált ki. Vagyok. Kinyitja a mosdó csapját, mindkét kezét alátartja, mosolyogva nézi, ahogy a víz az óramutató járásával ellentétes irányban eltűnik a lefolyóban.

2

Minden halál az életre tanít, motyogja ébredés előtt még az álom karjaiban. Odaadóan tűri, hogy a nap első sugarai az önfeledtség utolsó morzsáit is lecsipegessék az arcáról. Felkel, beágyaz, megeteti az ágya alatt menedékre lelt angyalokat, rendbe szedi a sminkjüket, kifésüli a hajukba ragadt fénycsimbókokat, lecsutakolja a lábukat. Isten szeretetéről énekel nekik egész nap. Vacsora után csillagport kever az italába, csendre inti a mosogatóban egymás ellen tüntető edényeket, belehallgat a könyvespolcok duruzsolásába, megágyaz, lefekszik, megadóan tűri, hogy a magány kiéhezett teste a testére fonódjon. Áthentergi vele az éjszakát.  „Te melletted elaludni nem lehet”, énekli altatóul inkább magának, mint neki. Hiába. Rég világosodik, mire át mer vonulni mellőle a másik szobába. Minden élet a halálra tanít, motyogja elalvás előtt már az álom karjaiban.

3

ikertestvérem
a tükörben minden
hibát újra elkövet
amit én már nem

a múlt csapda
a jövő ígéreteihez képest
a mában túl sok a félelem
az arányokon múlik

ha nem is minden
amit én még nem
de az ikertestvérem
a tükörben már igen

Vajdics Anikó három fiúgyermek édesanyja. Október 19-én született ötvenegy éve. Fordított már több szakkönyvet, verset és regényt. Versfordításai többek között a Parnasszus folyóiratnál jelentek meg, regényfordításai pedig a Palatinus Kiadónál, az Ulpius-háznál, illetve az Európa Kiadónál és a Geopen gondozásában. Néhány éve kezdett saját alkotásokat publikálni, megjelent már a Magyar Műhelynél és a Csillagszállónál is. Több online irodalmi portálnak tagja, pl.: ÚjNautilus, Holdkatlan, Dokk.