Paál Marcell Hesperus versei: Hideg; Visszakezdés

Paál Marcell Hesperus

 

Hideg

Ködmönt húz a hóka tél,
kívül-belül pára leng,
duruzsol a sarki szél,
hajnalban alkony dereng,

úttalan a megszokott,
ösvényt rejt a kósza köd,
fejre állt alakzatok,
minden szabály elszökött,

lelépett a sosemvolt,
eltervezett boldogság,
álcád az, ki megrabolt,
itt maradt a hű kórság,

teher lett az ifjú báj,
berozsdált a sorskerék,
forogna, de nem muszáj,
kezdeteket sír a vég.

 

Visszakezdés

Már megtanultam halkan
továbbállni, a hajnali teendők
után, szépen hátrahagyni,
ami fontos, elveszni az öntelt,
méla ködben.
Rés nyílott az éjfél közepén,
még emlékszem, hogy betakart
a lencseszagú reggel,
és ismét összevesztem
önmagammal. Vitáztam
visszatérő ciklusokkal.

Talán ott aludtunk,
egy tiszta félszobában.
A neszeit most jobb
zsebembe raktam,
a polárfelsőm nyakában
egy hang van,
az első sóhajod;
kissé öntudatlan.

Utolért a gondozatlan
újév, és összefutottam
megint veled. A padlóról
a ropit felszeded,
magadra friss illatokat
vettél, elvetélt a kopott,
ócska éjfél, amit lezártam,
te újrakezdheted.
És apránként megfojtod
a jó szerelmeket.

 

(1972) 18 évesen kezdett írni, eddig 3 antológiában szerepelt, verseit rendszeresen közli A Hetedik című folyóirat, publikált már a Szőrös Kőnél is. Rendszeres vendége a Fedél Nélkül utcalapnak.