Murányi Zita versei

unnamed

1982-ben született Budapesten. Első kisregényéért, mely 2003-ban Tükörpalota címmel jelent meg a Stádium Kiadó gondozásában, Bródy-díjban részesült. 2007-ben jelent meg második regénye (Duplapu). Első verseskötete, a Csillag 2015-ben látott napvilágot az Equinter Kiadó gondozásában. Versei jelentek meg egyebek között a Műútban, a Mozgó Világban, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a Bárkában, a Népszabadságban.

Murányi Zita

 

üveg

emlékszem egy régi mosolyra
a villamos közepén ültem le
tudtam elolvad néhány óra és oda
a fény is másképp zuhan az üvegre

késő este lesz koromfekete
az éjszakát szorítani kezdi a csillagok gyűrűje
a hold örüljön hogy a világegyetem
eddig is megtűrte és hogy van két csücske

közepére néha az isten is lecsücsülne
a sínek a sok-sok dübörgő kerék
folyamatosan a műanyagba süpped
a hátsóm és ez a régi emlék színezi át az estét

nem is tudom miért örültem minek
az örömömnek miért nincsen súlya
és ha úgy nézem mint egy filmet a síneken
végigdübörgő kerék nem-e a mélység szavalókórusa

nem-e a vas ezüstje jajdul minden megálló
egy-egy félbehagyott strófa
és amikor sebességbe kapcsol a málló
városrészek is úgy dőlnek össze fekvő verssora

emlékeztet minden utca már elmosódtak a szavak
és oda az értelem vagy nem is volt soha
néztem az üveget ahova holdsugarakkal karcolt az éjszaka
és gyémántköreivel finoman megroppantotta a fénykorcsolya.

még meg nem

mint egy gömbölyű őszi alma gondoltam
naivan ilyen teljes az isten hatalma
csak kettéharapva mélyeszthet sötét méregfogakat
húsába egy-egy sírásra görbülő mag
ami formát adott a csutkának társaival
élő szobra marad annak hogy a fák ma
nem szaporodnak csak kihajt egy fűszál vagy
a kertben már a föld is egészen belefáradt
a hólapátolásba egy régészeti föltárásnak
nyomait felejti a talajban minden ásócsapás
addig kéne visszaásni vagy a száraz
gyökerek is fölidézik Ádám paradicsomát
csak ne lenne ez a havazás a kisházban a fűtőtestre
tetted és bőrén gyorsabban szaporodott a ránc
neked szabadkozásra tellett
hogy mit csinálj ha egyszer kinőtték a kamrát
mintha minden almában megcsorbítottad volna
isten tejhatalmát most késsel eszem falatonként
tényleg tovább tart mintha egy kicsi piros csónak
minden gerezd és az asztallapját a Balatonnak még
el nem süllyedsz minden cikket a számba nem veszek
míg meg nem zörren az asztallábban egy megcsonkított kereszt.

a havon is

tél volt a ház melletti évtizedes havat
feltörte néhány olvatag régi emlék
a kéz vájta lukakat és azt a kapával kialakított mélyebb alagutat
is betemették a szekrényben vástak el korcsolyapengék

nem találtam a régi párhuzamosokat
amit a szűz fehérségbe szántalpak véstek
apu ült elől betakarózva a nevetésbe mi gyerekek jobban
féltünk de nagyi kezében is mosolygott a szalonna bőrkéje

amivel a talpakat megtörölte egy répa úszott a latyakban
mindjárt el is süllyed vagy a pocsolya is megédesedhet
a nyers levesbetéttől az a hosszú narancsszínű rúd a fagyban
amit valószínűleg hóemberhez kértek kölcsön kettétört

esténként ez a csillagbimbós pokol
olyan szép szikrákat vet mintha minden percben újra kinyílna
a már fényes nappal is fönnragyogó holdról
jutott eszembe egy hóvirág szirma

hogy le kéne tépni de minden bizonnyal védett ez az éjszaka
egy húszéves tél fölé feszítették és megroppant a jég
úgy függ a magasban nem inog meg a fenség az égő kasza
mellett háborítatlanul ég és a havon is tükröződött az istenlét.