Miért ölöm meg a pillangókat? – Szabó Balázs verse

1983-ban született, már régóta foglalkoztatta, hogy versekbe zárja a gondolatait, így hát nem is olyan régen belefogott, hogy csapdákat készítsen számukra. Publikált már nálunk.

14470579_1350253965015351_7002784369177814870_n

Szabó Balázs
Miért ölöm meg a pillangókat?

ereid millió métereit
póznákhoz rögzítették
szögekkel tartott pontokon
megfeszül az ami keresztez

véred elektromosság
mindig a leárnyékolás elől menekül
mindig a magasan fekvő agyból
rajzolódó vetületein törik meg a fény
kékségbe keveredett a vörös
vörösbe foszlik el a kékség

pózna vagy
sártengerekbe vagy vizek óceánjaiba
épített kinyúló kar
miközben nyomtalanul átlép az élet
semmi sem tart a maradásban
kétségbe keveredett a vágy
a vágyba foszlik el a kétség

leszakadt kötegek sziszegnek
az útra esett kitépett ereid ellen
lakkozott bőrléc darabokkal tolnak el
tekeregve fröccsen a kábelekből
a földig hatoló kölcsönhatás
felületeken kell rejtőznöd
ahogy a felhőkben gyötrődő villámlás

pocsolyákhoz pillangókat hajtanak itatni
szénfekete kalapban az ösztönök
ránehezülve a víz felszínére
nem kelthetsz hullámot mint változás
megtanulták ellened a földelést
de te nem tanultad meg ellenük…