Tamási Tibor – Szó se kell…

Tamási Tibor

Tamási Tibor
Szó se kell…

Látod, nem kell a szó, hogy kérdezz,
Elég a pillantás, s én felelek.
Elmondom mindazt, ami voltam,
S talán azt is, ami lehetek.

Úgy érzem, maradok a rezgő,
A hamisra hangolt trubadúr,
Míg bírom, pengetem szelíden,
Amíg el nem szakad az a húr.

Érted szól most is e halovány,
Ez a lágy, csengő-búgó sanzon,
Mi megcsókolja gyöngy hajadat,
Majd csillag lesz egy antik rajzon.

Óh, Csillag, vezess hát az éjben!
Nincs pásztortűz az őszi tájon,
Most ezért fázok, csak didergek,
Elszenderítek a homályon.

Látod, nem kell a szó, hogy kérdezz,
Elég a pillantás, s én felelek.
Megsúgom mindazt, hogy imádom
A fényben csillogó szemedet.

 

Tamási Tibor 1996-ban született Zalaegerszegen. Egy kis faluban cseperedett, ahová a madár is csak háromnapi hideg élelemmel jár. Gimnáziumi tanárait egy zalaegerszegi középiskolában boldogította, ahol életre szóló barátságokat kötött és meglelte életének két alappillérét: a kézilabdát és a költészetet. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem történelem-magyar tanárszakos hallgatója; állítása szerint keresett már több pénzt is életében, mint tanárként valaha fog – mégis az motiválja, hogy a napjai sablonszerű helyett inkább hasonlóak legyenek. Állandó követőink számára már jól ismert lehet.