Milbacher Dániel versei: gyűrött dolgokból; Hajnal; Marad

Dani 18 éves, egy pécsi gimnázium végzős diákja; Kővágószőlősön él. Rendszeresen szlemmel.

Milbacher Dániel

Milbacher Dániel

 

gyűrött dolgokból

a kezemben gyönyörű képek, a papíron
csak absztrakt sorminta, ritmusosan ismétlődő
motívumok, lehányt karácsonyi szalvéta
egy hitevesztett értelmiségi család asztalán,
ujjnyomok a narancsleves borospoharakon.

nehéz így festeni, kiszáradt tempera,
törött a tubus, a lepattogzó por összefogta
az ujjaim, nyomot hagyok a barnás papíron,
halvány körvonalat a szálas masszán, re re repapír
re re repeta, kiriksz-krakszok össze-vissza.

színes galacsin, szabálytalanul guruló groteszk
gömb, apró lábakkal tapossa a hideg
cementlapot, megakasztja a sárgás fúga,
mindig sósavval mosnak föl hiába mondom,
hogy az a meszet is oldja az élő helyett is.

kisebb nagyobb kéznyomok a terítő lelógó
részén, paprikásan zsíros örök lesz ez is,
a szalvéta már nem jó senkinek, giccs mint
a hógömb vagy a hajókirándulás, sok sok
munkaóra és mégis galacsin.

,,nem lennék jó szalvétafestő.”

 

Hajnal

Maszatos szélvédőn át megriadó vadak;
Átlátszó testük hangtalan dobog.
Megtorpannak, szívük is megáll,
Ráfolynak lassan a szelíd csillagok.

Cukorszoborrá dermed az éjszaka,
Mozdulatlan, mint a marcipánfigurák.
Esőben olvadozik az elterülő erdő:
Elmosott pasztellrajz, színes vadvirág.

Semmi sem. Csak halk neszezés.
Békák énekelnek a betonhíd alatt.
Szúnyogok, tücskök fülsértő keverék;
Grillázs csillagok világítanak.

Ha bárki keresné, maradt még az estből,
Megosztoznak rajta szentjánosbogarak,
A maradék égboltot végleg összemossák,
Rózsaszín reggelt teriget a nap.

 

Marad

Már csak elhajlott hullámcsat vagy az
íróasztalon. Nyáladtól poshadt
víz egy janás üvegben. Elhagyott
címkék az új ruháidból, amik

mára éppen hogy sehol sincsenek.
A takaró alatt hagyott enyhe
szuszogások. A mentolos fogkrém
nyálkahártya izgató szagai.

Hogy a vékonyabb takarót mindig
összegyűrted. A lábad közé, hogy
mégse hiányozzak. Ne érezzem,
hogy álmodban is máshol jársz, másnál.

Mégis elvitted a fogkefémet,
hogy a szám íze veled maradjon.