Bíró Tímea versei

(1989, Szabadka) Csantavéren nőtt fel, a szabadkai Népszínház dolgozója, valamint a Magyar Szó munkatársa, mivel újságíróként tevékenykedik a Képes Ifjúság című mellékletnél. A Szab-way színházi szervezetnél művészeti titkár és közönségszervező. Publikált többek között a Magyar Szó Kilátó rovatában, illetve a Híd, az Irodalmi Jelen és az Ex Symposion folyóiratokban.

unnamed

Bíró Tímea

 

Anyátszülés

ma is a földön alszom
rám teríted anyám pulóverét
mert abban vagyok otthon
fázik a talpam
pedig állandó a fűtés
a szerelem kivárható
ha nagyon összpontosítok
a becsapódása is kiszámítható
de ma még egyedül vacsorázol
jólesően összeszorul
a gyomrom a ringatózástól
sose feküdtem bölcsőben
nálunk nem volt
hagyománya a szeretetnek
a vajas kenyeret
cipőben ülve kened
nem engedem hogy levedd
így bármikor kimenekülhetsz
ha nem lesz elég levegő
mindkettőnknek
nekem több kell a szüléshez
a kilencedik évben járok
anyám testével

 

Kicsukott

anyában erős
szelek
az utcára söpörnek
minket
alig van rajtunk ruha
így nem vághatunk
neki a télnek
a nadrágszár kiszolgáltatja
a bokát a hideg időnek
lúdbőrbe bújik a szipogás
a hóba hullanak a könnyek
állunk a ház sarkán
mögöttünk szántóföldek
összekulcsoljuk a kezünket
pedig tudjuk hogy nincs isten
anya forró vizet önt
a kutya befagyott edényébe
az ablakon leselkedünk
mikor leszünk beengedve