A „kecskebak” és Frida

Írta: Bécsi Éva

1929-ben, a Szovjetunióból való száműzetése után új életet akart kezdeni Lev Davidovics Trockij, aki több állomáson keresztül végül a távoli Mexikóban kötött ki.

A Trockij- és a Rivera-házaspár

Az 1917-es októberi forradalom vezéralakjának végzetét Sztálin egyik bérencének gyilkos jégcsákánya okozta; a zsidó származású marxista politikus halálának körülményeit és a mexikói száműzetést unokája idézte fel. A bolsevik forradalom igazi hőse, vagy a korszak egyik legveszélyesebb embere? Unokája, Esteban Volkov szerint inkább az igazi apafigura, aki pillanatnyi boldogságot és stabilitást hozott a család életébe egy olyan korban, amikor a politikai üldöztetés vált általános érvényűvé. „Állandóan cseréltem apáimat és anyáimat” – mondta el a ma 86 éves férfi a BBC-nek. „Az Öregemberben (így nevezték Trockijt) végre megtaláltam a stabilitást, de az sem tartott soká” – fűzte hozzá. Volkov 13 éves korában érkezett Európából az Újvilágba, de életét előtte sem a gondtalan gyermekkor jellemezte: egyik országból a másikba költöztek anyjával, Trockij lányával, Zinaidával, akinek Sztálin féktelen haragja elől kellett menekülnie. „Mexikó az abszolút változás volt, tele színekkel, fényekkel, egyáltalán nem olyan volt, mint Európa” – idézte fel kezdeti izgatottságát a férfi. „Elkezdtem iskolába járni, gyalog. Senki nem tudta, hogy ki a családom” – tette hozzá.

Trockijt 1929 februárjában száműzték a Szovjetunióból. Először a törökországi Büyükadába került, ahol a Fehér Hadsereg itt állomásozó egykori tisztjei jelentették rá a legnagyobb veszélyt, de életét a támogatóiból verbuvált önkéntes testőrség védte. 1933-ban Édouard Daladier francia kormányfő ajánlott fel menedékjogot a kegyvesztett szovjet politikusnak, aztán Norvégia felé vette az irányt. A kormányra gyakorolt befolyása miatt házi őrizet alá helyezték a szovjet politikust, aki a norvég tisztviselők közbenjárására 1937-ben Mexikóba került. Trockijt Tampico kikötőjéből különvonat szállította Mexikóvárosba, ahol Coyoacánban Diego Rivera mexikói festő és felesége, Frida Kahlo otthonában nyert elhelyezést.

Trockij és felesége, a Rivera házaspárnál vendégeskedett. Diego rajongva tisztelte a kommunista vezért, Frida pedig isteni ételeket főzött neki. Két perc alatt az ujja köré csavarta. Frida úgy gondolta, bosszút áll Diegón. A „kecskebak”, ahogy titokban nevezte az idősödő Trockijt, nem tudott ellenállni az asszony olthatatlan életkedvének. Titokban találkozgattak. Frida teljesen megőrjítette a férfit. A helyzet veszélyessé kezdett válni, a festőnő és a politikus szexuális viszonyt folytatott, ezért a házaspár elköltözött a Kék házból. Frida búcsúajándékként egy festményt ajándékozott magáról a szeretőjének, amit azonban Trockij felesége szándékosan a házban felejtett. Diego semmit nem vett észre az orra előtt zajló románcból. Úgy tűnt, semmi más nem érdekli a művészeten és a politikán kívül. Frida mérges volt, hogy édes bosszúja nem talált célba.

Lev Trockij, Diego Rivera és André Breton

Mexikóban Trockij amerikai kommunistákkal, így James P. Cannonnal, Joseph Hansennel és Farrell Dobbsszal dolgozott együtt, miközben írói alkotóvágyát is kiélhette; ekkor öntötte végső formába Az orosz forradalom történetét (1930) valamint az Elárult forradalom (1936) című munkáját, komoly kritikákat megfogalmazva bennük a Sztálin vezette szovjet rezsimmel szemben, amelyet „degenerált munkásállamnak” nevezett. Volkov elmondása szerint az élet nagyapja jól őrzött, hatalmas coyoacani otthonában tele volt izgalommal. Trockij ideje nagy részében íróasztalánál ült és dolgozott, interjúkat adott az őt felkereső újságíróknak, s külföldi aktivistákkal vagy éppen a család szolgálatába szegődött testőrökkel vitatkozott politikai kérdésekről. Arra azonban gondosan ügyelt, hogy a családi ebédek alkalmával az unoka előtt ne beszéljenek ezekről a dolgokról. – „Egész családja a politika miatt halt meg – szerette volna, ha legalább az unokája túléli.”- Volkov apját a harmincas években küldte Sztálin a Gulagra, míg anyja, Zinaida öngyilkosságot követett el, amikor párizsi száműzetésben volt.

Trockij korán kelt, kertészkedett, megetette az állatokat, majd a rövid „kitérő” után visszament dolgozni – emlékezett vissza az anyanyelvét elfelejtő, ezért nagyapjával franciául társalgó unoka a közös együttlétükre. A család a barátokkal együtt sokszor ment kirándulni, autókaravánnal utaztak – legfőképp vidékre – el a nyüzsgő városból. Volkov számára ezek voltak a boldog, soha nem tapasztalt békés pillanatok, amelyeknek egyszer csak hirtelen vége szakadt. A harmincas évek hírhedt moszkvai pereiben minden ellenzéki csoportosulás vezetőjének Trockijt vizionálták, akinek végzetét Sztálin egyik bérence okozta. 1940. augusztus 20-án. Miután májusban már túlélt egy merényletet, egy Ramón Mercader nevű NKVD- ügynök otthonában jégcsákánnyal agyonverte. Trockij állítólag megparancsolta, hogy vigyék el az éppen iskolából hazatérő fiút; a politikus másnap, egy mexikói kórházban belehalt sérüléseibe. Az unoka – aki nem ment el nagyapja temetésére – nagyanyjával élt tovább a közép-amerikai országban. Később egyetemre ment, megházasodott, s négy gyermeket nevelt fel. A családi otthont múzeummá alakította, mint mondta, „kötelességből”, így tisztelegve nagyapja emléke előtt.

Frida és Trockij