Girhiny Anna versei

Girhiny Anna

 

Paroxat

Üres a fürdő.
Az ablakfát rágja a
termeszed.

Fulladó molylepkék
naftalinkoszorút
készítenek.

Sistergő izzószál:
fényhiány,
sérült  kimenet.

Ha lennének  szerveim,
fordítva írnám
a kádra a neved.

Kiborult a Rivotril,
még hasonlít rád,
amit elképzelek.

 

Önarckép

Gyufavégen foszforos káoszom,
fejem koppan a füstpárkányokon,
egy konyhakés hever a betonon:
tíz centi fém, egyetlen hatalom,
vért folyat a kőteraszon.

 

Vera

Délelőtt észrevettem,
nem vagyok könyv, sem regény.
Alkotóim közt szereptelen
az identitás, az én.
És a kohézió hiányában
egy parkettán heverő fül
és két lábujj között
a leszakadt fejem
egy vértócsában számonkér,
szórakozik velem.
Már semmi közöm magamhoz,
de hozzád még volt,
azt hiszem.

 

A fizikus reggele

Kitagadott ultraibolyák
napkeltével
keverték el
az infravörös pirosát.

 

 

1996 novemberében született Egerben, mely városhoz semmi köze. 2017-től – a bölcsesség reményében a Debreceni Egyetem bölcsészhallgatója szeretne lenni magyar-német szakpárral. Nyugtató helyett használt szentháromsága: a száraz vörös (haj is akár), illetve Zorán, valamint a népzene.