„Bűneid előbb-utóbb ki fognak derülni.” – Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Írta: Kerekes Anett

Agatha Mary Clarissa Miller – akit a világ minden pontján Agatha Christie néven ismernek – 1890. szeptember 15-én született a délnyugat-angliai Torquay-ban. Talán nem túl merész cselekedet kijelenteni, hogy ő a krimik koronázatlan királynője, a detektívregények anyja.

Agatha Christie, surrounded by some of her 80-plus crime novels.

Nem hiába nevezik a Tíz kicsi négert az egyik legkiválóbb munkájának, hiszen valóban annyira furfangosan és zseniálisan alakította ki a történetet, hogy az olvasó csak úgy falja a sorokat. Hercule Poirot és Miss Marple nélküli gyöngyszem – de ennek a regénynek pont ez a kuriózuma.
A történetben adott tíz, egymásnak teljesen idegen ember, akit más-más indokkal hívnak egy kis szigetre az angol partok mellett. A Néger szigeten nincs más, csak egy új ház, a falakon egy gyerekversikével, feltöltött kamrával és a csinos vendégszobákkal. Az előbb említett vers kifejezetten morbid, és ez alapozza meg a regény hangulatát az elejétől a végéig. A sorok alapján hamar össze lehet rakni, hogy bizony a tíz vendéget a szigeten az előre megjósolt halálnemek fogják sújtani. A kérdés már csak az, hogy ki mozgatja a szálakat? Kívülről irányítják, egy titokzatos tizenegyedik ember, vagy egymás között kell keresni a gyilkost? Ha ezt megfejtettük, akkor talán van egy, még ennél is fontosabb kérdés, ami felmerül az olvasóban: mi az indíték és ki húz hasznot az egészből?
Letehetetlen könyv – és ezt nem formai kliséként mondom. Egyszerűen nem lehet abbahagyni az olvasását, annyira érdekes minden egyes mozzanat benne. Van egy bizonyos baljós, nyomasztó hangulata az elejétől kezdve, ami nem is oldódik fel a megoldással sem. A karakterek ábrázolása és a magyar fordítás ez esetben zseniálisan el lett találva, utóbbi Szíjgyártó László alapos munkájának az érdeme. U.N. Owen névből létrehozni egy hasonlóan elmés, anyanyelvünkön is értelmes szójátékot (V.A. Lacky): le a kalappal. Figyelemre méltó Philip Lombard személye, aki egyfajta “szerencselovag”, körbeutazta a világot, számos kalandot élt át, a szigetre is “hű társával”, egy revolverrel érkezik meg – biztos, ami biztos alapon. Ami leginkább megragadja az olvasó fantáziáját az a férfi hozzáállása és vakmerősége minden egyes felmerülő kritikus pontnál. A többiek is kifogástalanul ábrázolt, világos szereplők, és ami a legfontosabb, hogy mindenkinek volt valami komoly szerepe a történet során. Egyik szál sem sikkadt el, ahogy a sztori egyre csak haladt előre, sőt, idővel mindinkább kibontakoztak.
Aki már olvasta a művet, biztosan többször előre lapozott a négeres versikéhez, hogy megtudja, mi lesz a következő lépés. Párszor képesek vagyunk elhinni, hogy tudjuk, ki a tettes, de egy váratlan csavarral felborult az egész teóriánk, így az utolsó utáni lépésig titokban maradt a gyilkos kiléte. Kriminek tartja a közvélemény, de valójában a Tíz kicsi néger inkább pszichológiai alkotás, lélektani mű, amiben a legfőbb szerepet a résztvevők gondolatai és érzései kapnak. Már csak azért is mondhatjuk ezt, mivel a szokásos felállással ellentétben (egy detektív, sok gyanúsított), itt mindenki egyszerre detektív és gyanúsított – mindenki egyformán gyanús és mindenki egyformán retteg, így a mentális játszmáik is sokkal izgalmasabb színezetet kapnak.
A regény nem véletlenül maradt fenn a köztudatban. Joggal nevezzük örök érvényű klasszikusnak, megérdemli az elismerő, dicsérő szavakat és sok-sok pozitív kritikát. Remekmű, a szó legmélyebb értelmében.