Szabó Balázs versei

Szabó Balázs

 

kezdjél

tiszta lappal

az enyém önradíroz
tollam eke vonalai sápadnak

mégis elbújsz
a barázdákba
titkolózva
mint egy holttest

 

ez az érzés

miközben szerettelek feltártál,
anatómiailag megfoghatatlan

csapok nyílnak
a műtéti sebeket
más varrja össze

kezedből kitéped
ereimet
a pirosat a kékeket

lekapcsolsz magadról
először
fényképekről tűnök el
mint a szívhang
mikor mellkasomról
elemeled füled

 

taxidermia

hiányzik a január,
pedig akkor tépett meg
először a fagy,
s bélelt ki újra az élet
kóccal,
szemem rávarrásos
kabátgomb,
mindig leszakad

a kóc hasamnál türemkedik,
biztos nyomja fentről
a vekker,
tudom a szív nem ennyi
de csak terhe nélkül alszom el

a bal oldalamon aludtál el,
s a jobbon keltél,
ez csak úgy lehet
más lettél,
miután visszafeküdtél

 

8 perc

milyen megrendítő lenne, ha éreznéd, ahogy
8 perc alatt teszi meg a fény a nap és a föld
közötti kilométereket. milyen
megrendítő lenne, ha azt is tudnád,
hogy van egy pillanat, mikor
megtorpan a fény, és egy beesési
szöget keres, egy alkalmas pillanatot halála előtt.
te sem gondolsz bele, hogy végül a szemedben ér véget.
végül is egyenes vonal van így közted és a nap között.
8 perc míg megszületik, elindul és meghal benned.

hogy nem tudtad, hogy gyilkosság az ha kinyitod a szemed?
hogy nem tudtad, hogy a fény halála miatt keletkezik
az agyadban a képi emlékei a létezésednek?
hogy nem tudtad? hogy a vakok szemében a sötétséggel
történik ugyan ez.

 

Zár és nyit

zár
és nyit
szívkamrába húzlak
ahogy a pók
érhálómba csapolva
donorom vagy

zár
marlak
mechanikai roncsolódás
a csók
nagyobb testeken
nem pusztul el
csak foltot hagy

nyit
mégis hogyan
ha már
összeálltak
vércsoportjaink?

 

unnamed

 

1983-ban született, már régóta foglalkoztatta, hogy versekbe zárja a gondolatait, így hát nem is olyan régen belefogott, hogy csapdákat készítsen számukra. Eddig az instagram-on publikált (@poetgramm cím alatt).