„A balerina!” – Frida Kahlo első halála

Írta: Bécsi Éva

„Mi mexikóiak kikacagjuk a halált. Bármilyen ürügy jó a mulatozásra. A születés és a halál életünk legfontosabb pillanata. A halál gyászt, de vidámságot is jelent. Tragédiát és szórakozást. Hogy kibéküljünk a végórával, halottak napi kuglófot sütünk cukrozott porcikákkal, olyan kerek lesz mint az élet körforgása. Középen a koponya. Igazi síri édesség – amilyen magam vagyok.”

frida

Frida Kahlot már gyermekkorában is sok szenvedés érte, hiszen gyermekparalízisen esett át. Jobb lába elsatnyult, megrövidült, emiatt csak bicegve tudott járni. Ma már az akkori orvostudományi színvonalat ismerve azt mondhatjuk, szerencsés volt, hogy egyáltalán életben maradt.

1925. szeptember 17-e egy tragikus, majdnem végzetes nap volt a festőnő számára, mely egész életére és alkotásaira is kihatással volt. Az ekkor tizennyolc esztendős Frida épp egy túlzsúfolt buszon ült Alejandróval, akkori szerelmével. Szerencsétlenségükre karamboloztak egy villamossal. Minden utas megsebesült, a fiatal lány szenvedte el a legsúlyosabb sérüléseket. Az ütközés egyetlen pillanat alatt leszakította róla ruháit, ám a meztelensége semmiség volt ahhoz az érzéshez képest, hogy végzetes baleset érte. Bal térdével nekicsapódott egy  utas hátának, és a csupasz lábán remegés futott végig. A felfordulás közepette hangokat hallott. Riadtan sikoltozták „A balerina! A balerina!” Rettenetes, egyben gyönyörű látvány volt, ahogy az autóbusz roncsai közt testén a vér összekeveredik egy velük utazó barátságos festő kiömlött aranysárga festékével. Mintha valami bizarr mintázat díszítené a fémcsőre tűzött testét. A medencéjét átfúrta a kapaszkodókorlát. Talán a skarlát és aranyszínű különös mintázat miatt láttak egzotikus táncosnőt Fridában, és kiabálták szakadatlanul és egyre hangosabban. „A balerina!A balerina!”

Ki kell húzni belőle ezt a csövet! – ordibálta egy férfi, majd ellépve Alejandro mellett, aki képtelen volt cselekedni, megragadta a vasat, és függőleges irányba kirántotta. Bíborszínű bugyogással tört elő a vér Frida testéből, és szív alakú tócsába gyűlt a busz padlóján. Ekkor halt meg Frida Kahlo először…

„Az ütközéskor előrezuhantunk, s a korlát úgy fúródott a testembe, mint a bikába szúrt kard. Egy férfi észrevette, hogy ömlik belőlem a vér, majd egy közeli biliárdterem egyik asztalára fektettek, míg értem nem jött a Vöröskereszt. Amikor megpillantottam az édesanyámat, azt mondtam neki: „Életben maradtam, és van is miért élnem – s ez a festészet.” Mivel gipszben kellett feküdnöm, amely a kulcscsontomtól a medencecsontomig ért, anyám kitalált egy nagyon ötletes szerkezetet, amelynek nekitámaszthattam az íráshoz használt papírtartó állványt. Az ő ötlete volt az is, hogy reneszánsz stílusú tetőt készítsenek az ágyamhoz: egyfajta tükrös baldachint, hogy láthassam magam, miközben önarcképet készítek.”– mesélte el később Frida Raquel Tibolnak.

 

Irodalom:

  • F.G. Haghenbeck Frida Füveskönyve, Budapest, 2012.
  • Raquel Tiblo :Frida Kahlo, University of New Mexico Press, 1993.