Bécsi Éva: Szüfrazsett; Egy idegen férfi alszik mellettem

Bécsi Éva



Szüfrazsett

Isten amikor nőt teremtett a férfiból
vett ki egy darabot!
Tehát akkor én is egy férfi kis darabja vagyok?!
Oldalborda.
Éva, pontosabban!
Ha igaz, hogy több nő születik mint
férfi, akkor nem kéne meglepődnöm,
hogy nő egyletet alapítottam az
oldaladon!

 

Egy idegen férfi alszik mellettem

Amikor felszállok a buszra, már rengeteg emberrel van tele. Talán az az egyetlen szabad hely, amit néhány percen belül elfoglalok egy korombeli húszas évei végén járó férfi mellett. Kedvesen köszön, megkérdezi, meddig utazom, kicsit beszélgetünk az időjárásról, meg hogy mindjárt itt a karácsony és reméljük esni fog a hó. Pár perc néma csend, én előveszem a könyvem, olvasni kezdek, mire oldalra pillantok az ismeretlen mélyen alszik. Néhány másodpercig az arcán marad a tekintetem. Biztos, hogy mélyen alszik. Légzése egyenletes, teste elernyedt. Egy idegen férfi alszik mellettem. Akit soha nem láttam ezelőtt, és lehetséges, hogy sosem fogom ezután.  Ezzel a gondolattal eszembe jutsz te is. Azok a napok, amikor te aludtál mellettem. A jobb oldalamon aludtál el este, és ébredtél fel reggel. Néha úgy érzem, talán meg sem történt, csak én képzeltem az egészet. Máról holnapra tűntél el az ágyamból szó nélkül. Azóta egyedül alszom. Nem szeretek aludni. Sosem szerettem. Ha hallanád a mostani gondolataimat, azt kérdeznéd, miért nem mondtam soha, hogy én busszal szeretnék utazni. Ennyit értenél az egészből. Megállunk. Az idegen ember idegen kezét álmában a combomra teszi. Kicsit furán érzem magam, egy ideig nem merek hozzáérni, de aztán óvatosan, hogy ne ébredjen fel, arrébb teszem a karját. Alszik. Talán egyre mélyebben. Az egyik kedvenc kortárs költőm felolvasott ma új versei közül, az egyik címe ,,Hosszúalvó”. A könyv, amit nemrég elővettem a táskámból, éppen az a kötet, amelyben a vers is szerepel. Megnézem a tartalomjegyzékben, hogy hányadik oldalon találom, majd megkeresem és néma monológként felolvasom az alkalmi utazópartneremnek.

„Hol jártál, Hosszúalvó, meséld csak el, miféle szerverek
továbbították rezgő képeid a ködös óceán felett,
voltál-e szélsirály, keresett-e a billenékeny álom
kapaszkodót árbocrúdon, guanóval borított sziklaháton,
szédültél-e, mint emberként még soha, láttad-e, hogy hiába
hogy csak csuszamló perc a föld, erdők és testek ruhatára,
ringó morajlás oszlopa, amelyen ébren kell átvonulnod,
láttad fentről, mi volt az út?”

Nem kér, hogy hagyjam már békén, meg hogy kit érdekel ez a hülyeség…  Úgy, ahogyan te tetted, amikor esténként kortárs verseket akartam neked felolvasni. A vers hosszú, és mi lassan úticélunk végéhez érünk. Az utolsó szó után csak néhány kilométer marad, csak pár perc és begördülünk a buszállomásra. Felébred. Rám mosolyog és azt mondja „Jó reggelt, remélem nem horkoltam.” Nem-nem válaszolom. Majd fülembe cseng a Te horkolásod, amire mióta nem mellettem alszol, minden éjjel „felkel melletted egy idegen nő”.

 

 

unnamed-3

 

Bécsi Éva 1991-ben született. A Kodolányi János Főiskolán hallgatott médiatudományt és kommunikációt, ezután kezdett el írni a Vagy.hu debreceni online napilapnál, ahol még ma is publikál. A Debreceni Egyetemen szabad bölcsész szakon filozófia szakiránnyal szerzett diplomát. Tervei között szerepel, hogy folytassa a szakot mesterképzésen, majd PhD-n. Az újságírás számára az önkifejezés egyik formája, olyan köznapi és kulturális vonalon, amely minden embert elér. Szívesen ír szubjektív hangvételű cikkeket, tudósításokat kulturális eseményekről, és portrékat, interjúkat, melyekben másokat is megszólaltathat. Publikál a Contextus.hu irodalmi folyóiratban, valamint néhány éve szerkeszti saját blogját, melyen nem csak a saját alkotásait közli, hanem az általa kedvelt kortárs szerzők műveit is. Divattervező, személyi stylist végzettségéből adódóan divatról, aktuális trendekről is gyakran és szívesen ír.

*HosszúalvóTóth Krisztina