Két vers Tamási Tibortól

Tamási Tibor

 

Brooklyn híd

Manhattan ijedt szürkeségében
A Brooklyn híd torkot köszörül.
Felhörgi közel másfélszáz év
Mélységét és magasságát.

A hörgőcskéi kitisztultak,
A felgyűlt rozsdaszemcséket
Egy merengő pillanatban beleköpi
Az East River fodros vizébe.

Álmosan néz le a zavaros folyóra
És egykedvűen veszi tudomásul,
Hogy a turhás trutymót
Habosra veri egy hajócsavar.

 

Alkonyi mázolás

Zizzen a nádas.
Hűvös, alkonyi szellő
Cirógatja barnuló leveleit.
Az elhajló szálak közt lusta fénycsík
Dől a mélyzöld, tóparti semmittevésre.
Néhány vakmerő feketehangya mélázik
Vörös rokonaik méregető figyelme alatt.
Elég egy elvétett pillantás vagy egy
Meggondolatlan fuvallat apró moccantása,
S kész is a csetepaté: a makrovilág mikroháborúja
De nem, nincs ideje a hadakozásnak!
A vörös katonák visszahúzódnak gallyakból
Verbuvált palánkváruk zegzugos útvesztőibe,
A feketék pedig tisztes távolban elandalognak
A fűszálak rejtélyes univerzumába.
A szellő sem akarta, hogy az aprónép ölre menjen,
Rajta is kiült az álmosság: tett néhány kósza kört
A parton, majd megbotlott egy letört fűzfaágban,
És estében nyugovóra hajtotta fejét a szendergő
Gyékényes lágyan rezdülő ölére.
Aztán lassan lecsorog a napkorong,
Búcsúzóul vörhenyes hullámot karcol a horizontra.
Elhalkul flóra és fauna,
Csak egy távoli léprigó hőscincérhalála
Töri meg a csendet.

 

unnamed-2

 

Tamási Tibor 1996-ban született Zalaegerszegen. Egy kis faluban cseperedett, ahová a madár is csak háromnapi hideg élelemmel jár. Gimnáziumi tanárait egy zalaegerszegi középiskolában boldogította, ahol életre szóló barátságokat kötött és meglelte életének két alappillérét: a kézilabdát és a költészetet. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem történelem-magyar tanárszakos hallgatója; állítása szerint keresett már több pénzt is életében, mint tanárként valaha fog – mégis az motiválja, hogy a napjai sablonszerű helyett inkább hasonlóak legyenek.