#costumeplay

Mára az előadó-művészet egyik ágává nőtte ki magát, a résztvevők különböző jelmezeket és kiegészítőket viselve próbálnak egy karaktert életre kelteni. A jelmezt készítő és viselő cosplayesek külön szubkultúrát alkotnak, melyet e különleges szerepjáték iránti szenvedélyük irányít. Nincs ezzel másképp a lentiekben megszólaló beszélgetőpartnerem, Dózsa Eszter sem.

15782738_10211274722087701_715314575_n

A jelmezötletek ihletői elsősorban a mangák, animék, nyugati képregények és természetesen az egyre nagyobb teret hódító videojátékok. Találkozhatunk élettelen, antropomorf kosztümökkel, valamint crossdressing, crossplay -el, azaz azzal a jelenséggel, amikor a jelmezt viselő személy egy, a sajátjával ellenkező nemű karaktert alakít. Mivel a cosplay kultúra iránt érdeklődők száma a 90-es évek eleje óta rohamosan növekvő tendenciát mutat, egyre jelentősebb hatást fejt ki a popkultúrára is. Hatványozottan igaz ez az ázsiai országokra, elsősorban Japánra, ahol a cosplaynek meghatározó szerepe van az utcai divat trendjeire is. Magyarországon is egyre többen rajonganak ezért a nem mindennapi őrületért.

Dózsa Eszter arról mesélt, neki mit jelent a cosplay, hogyan szeretett bele és miért lehetetlen leállni ezzel a különleges hobbival. Eszti még csak néhány éve csöppent bele a fikció szülöttjeinek világába, saját bevallása szerint menthetetlenül.

15749796_10211274722727717_2105541137_n

Hogy ismerted meg, hogy vált hobbivá a jelmezkészítés?

Már kislánykorom óta érdekelt az, hogy milyen lehet valaki más bőrébe bújni. Minden farsangra beöltöztem az éppen aktuális kedvencemnek. Ezzel együtt imádok sminkelni, egyéb kreatív dolgokat csinálni, és mivel a coslapy ezeket ötvözni, úgy éreztem, ezt nekem találták ki. Aztán volt egy PlayIt, amire szerettünk volna elmenni, de a barátnőm kitalálta, hogy csináljunk jelmezt és nevezzünk cosplay versenyzőként. Na, ezt nekem se kellett kétszer mondani. Aztán kezdetét vette a jelmezkészítés, amibe olyan jól belejöttem, hogy azóta se tudtam leállni vele. Tudod olyan ez, mint valami drog, vagy mint a tetoválás. Amikor még kész sincs az egyik, gondolatba már a másikat tervezed.

Hogyan választod ki a karaktert, akivé átalakulsz?

Nagyon fontos, hogy olyan legyen a karakter, akinek a személyiségét a magaménak érzem. Aki egy kicsit bennem is van. Az előző egy nagyon visszahúzódó figura volt, egy nagyon kicsit én is ilyen vagyok. A legutóbbi viszont egy kis vadóc, menő, mindig vidám Tündérboszit kreáltam. Vele azonnal tudtam azonosulni, és a PlayIt egész napján úgy viselkedtem, mintha a játékban lennék. Jelentős szempont az is, hogy ne egy Barbie babát akarjak megformázni, hiszen abban sosem leszek hiteles.

15801085_10211274722407709_1159966222_n

Mit szól ehhez a család?

Kicsit kettős a hozzáállásuk, de alapvetően pozitív. Amikor meglátják, hogy már megint műhelyet csináltam a lakásból, akkor kicsit mérgesek, de anyukámnál ez hamar átcsap kíváncsiságba. Ő sokat segít, izgul értem, és persze nagyon büszke, amikor végre kész van a jelmez, főleg, ha neki is rajta van a keze nyoma.

Milyen anyagokat használsz a jelmezekhez, van esetleg valami megkötés?

Nincsenek megkötések, határ a csillagos ég. Kreatívnak kell lenni. Nagyon sok alapanyaggal dolgoztam már eddig. Kartonok, hungarocell, bőr, és a ruhához különböző anyagok. A gerincproblémáim miatt arra nagyon figyelnem kell, hogy ne legye túlzottan nehéz, amit viselek, hiszen a rendezvényen végig ebben kell lennem.

15801126_10211274723687741_540017060_n

Mennyi ideig készül egy ilyen csodamaskara?

Ez a karaktertől függ. El lehet ám ezzel nagyon sokáig pepecselni. Van, aki évekig csinálja, én néhány hónapot szoktam rászánni, ez eddig elég is volt. A következő budapesti versenyre egy nagyobb és bonyolultabb performansszal készülök. Egyetem mellett napi 1-2 órát már most foglalkoznom kell vele, hogy olyan legyen, amilyennek megálmodtam.

Hogy történik az értékelés, díjazás?

A szakmai zsűri nagyon odafigyel az utolsó öltésre is. Ezért csak a legprofibbak kapnak helyet a dobogósok között, de mindig van közönségdíjas is. A ruha kimunkáltsága után, azzal egyenértékűen az a legfontosabb, hogy tudd hozni a megfonált karaktert. El kell hitetni a zsűrivel és a vendégekkel is, hogy én most nem Eszti vagyok, hanem az éppen aktuális virtuális alteregóm. Nagyon jó érzés, amikor a PlayIt résztvevői sorban állnak előttem egy közös fotóért.

Én nagy video játékrajongó vagyok, imádok más világokat felfedezni. A cosplay valahogy mégis más. Olyan sok stresszes és sablonos dolgot csinálunk a szürke hétköznapokban. Jó néha ebből kicsit kiszakadni és elfelejteni, hogy milyen problémáink vannak a civil életben. Szerintem az a pár óra, amikor egy jelmezzel együtt birtokba veszi a testünket egy másik karakter, nagyon felszabadító érzés.