Ahol a férfinak férfiszaga, a nőnek nőszaga van

Tar Sándor (1941-2005) írásművészetében az esetek nagy részében szükség van az életrajz pontos ismeretére a megértés érdekében – nem így a Szürke galamb esetében. Az 1996-ban megjelent regény önállóan is képes megállni a helyét a magyar irodalom remekművei között, hiszen témájával és stílusával merészen feszegette saját határait. Újszerű elbeszélői megnyilvánulásai, a történet pörgős eseményei és meghökkentő fordulatai teszik ezt a regényt zseniálissá és letehetetlenné.

tar_sandor

Általánosan elmondható, hogy Tar műveiben a rendszerváltozás áldozatai, munkanélküliek, kiszolgáltatottak, rendszeridegen figurák és beteg emberek jelennek meg. Hétköznapi, sokszor tanulatlan szereplők, akiket a valóság rádöbbent arra, hogy minden jóra való törekvésük hiábavaló és haszontalan. Velejéig romlott karakterek, életszagú cselekmények, fájdalmasan magyar mentalitás és egyfajta fanyar, szarkasztikus humor, mely leheletvékonyan szeli át a szöveg egészét – ezek jellemzik talán legpontosabban a Szürke galambot. Ez az a regény, ahol a férfinak férfiszaga, a nőnek nőszaga van, a helyiségnek Danubius-rádió szaga van. Aztán szinte észre sem vesszük, a nőnek férfiszaga van, a férfinak nőszaga van és nekünk Danubius-rádió szagunk van. És nem tudjuk, mitől.  A mű egyszerre vonultatja fel a noir, a társadalmi regény és a hard-boiled krimi műfaji sajátosságait, ezzel megalkotva az első magyar, lételméleti kérdéseket feszegető bűnregényt, ahogyan az alcím (Bűnregény) is utal rá. Eszerint nem egy bűnügyi regényt olvasunk, hanem bűnregényt, amit a legkonkrétabb értelemben kell értenünk. Az egész város egy nagy bűntanya, ahol bárhová is fordulunk, bűnnel találkozunk. Ahogy a regény egyik szereplőjének szájából is elhangzik: „a pokol pedig a földön van, és életnek hívják.”

De mégis, mi a történet? Egy meg nem nevezett helyszínen zajlanak a magukkal ragadó, több szálon futó események a kilencvenes évek elején, ahol rejtélyes vérzéssel járó halálesetek, alvilági szerveződések és családon belüli gyilkosságok sora bolygatja meg a város nyugalmát. Családok hullnak szét, testi és lelki problémák ütik fel a fejüket, az emberek napról napra élnek és igyekeznek egy élhető környeztet teremteni maguknak. Az alkohol, a nyomor, a perverzió szerves része szinte minden család életében, ezzel is ellehetetlenítve néhány szereplő felfelé való törekvéseit. Egy önmagát igazságosztónak tartó egyén (úgynevezett Nyúlszájú), sorra szedi áldozatait – olyan embereket, akik a saját nézetei szerint rosszat cselekszenek, ezért „el kell őket tenni láb alól”. Molnár és Malvin, a groteszk rendőrpáros kezd nyomozni az ügyben, de már a regény felénél látjuk, hogy sokkal több titokról fogják lerántani a leplet, mint arra számítani mertünk a legelején.

A végén pedig mi is rájövünk: mindannyian szürke galambok vagyunk lelkünk mélyén, legalábbis egy kicsit.