Feltételes mód; Waltz; Zöld – Hrabovszki Diána

Hrabovszki Diána

 

Feltételes mód

Így is történhetne:

Ő szólna először, nem én.

Ő indulhatna meg felém.

Én még a kávéval küzdenék,

a forró és keserű feketével.

Felállva aztán a bögrét elejteném,

darabjain táncolnánk tovább észrevétlen,

és nem bánná a spontán zűrzavart.

A mocsok, mely körülvesz, széppé tenné,

hogy káoszban született szentségtörés a vétkünk.

 

Waltz

én már aligha táncolok, s ritkán,

ha magamnak, de titkon

szolidan borba kortyolok,

reggel a tékozlás füstjét szenvedem.

húrt pengetek és mosok.

nem járok haza, csak ritkán,

ha magamnak, de félve

apám szemébe nézni inkább

csak képről szoktam,- lassan elengedem.

töprengni is, minek? kérdezni?

én már aligha kérdezek, s ritkán,

ha mégis, de magamtól.

válaszul egy-egy percet lopok

a napból, szolidan borba kortyolok,

aztán húrt pengetek, és mosok.

nem esik már jól az étel.

a reggeli fekete is csak rutin,

tejből és cukorból nem jut bele,

mert nem esik jól az íz.

de igaznak érzem a keserűt,

és valósnak a feketét.

egy szó mint száz, én már aligha

élvezek, s ritkán, ha magamnak,

de mégis, mosolyogni egy nagyot

tükörnek szoktam, megnevettetem.

ahogy a tükörből kitekint karikás szemem,

látványnak az sem utolsó.

vicces, na. én ilyen vicces

gyerek vagyok. kölyök.

és ritkán, ha magamnak, de élek.

vigyázz, mert egyszer még táncolunk.

 

Zöld

Szép szín a zöld. Ami él, az még szebb.

Most itt áll előttem az Isten,

és kisebb mint hittem, – már ha hittem.

Tényleg él az élő, és valós a valóság.

Ebben a világban mindent gyémánttá tesz a víz.

Az öltözködő emberek, a fogat mosó kisgyerek,

az esernyő alatt ázó néni.

Az asztalon gőzölgő ebéd

kontrasztban a kint tomboló őszi széllel.

És az Isten a küszöb előtt térdel,

minden küszöb előtt, minden ablak előtt,

minden zegzugon be-beszivárog a lét kényszere.

Zubog az erekben az akarás.

Küzd a térért a múlandóság.

Én most itt ülök, és bámulom, ahogy a mindenség zajlik,

veled magában, velem szemben.

Én most csak így szemlélődöm. Döntöttem.

Megtartottak és megszülettem.

Ezzel megtettem, amit tőlem tenni vártak.

Próbáltam, és eggyé lettem a próbálkozással.

Engem az elbukás törvényszerűségévé emelt,

engem a gyengeség szemléltetéseként nevelt ez a kor.

Nem veszteség ez. Nem harag, vagy félelem.

Nem tehetetlen düh a lehetetlen miatt.

Nem hiba, amit elkövet a gyáva, aki a rontástól retteg.

Nem bánt most engem egy gondolat sem,

az elengedés nyugalma és boldogsága ez az állapot,

a semmi is lehet tökéletesen elég valakinek,

aki megérti és megérinti a semmit.

Drága vagy, Te, az anyaggá forrott boldogság,

Te, buzgó zavargása a művész racionalitásának.

Te formába öntött gyönyör, Te, a szavak halála,

a kifejezéstelenség egyetlen értelmezhető alakja,

Te, akit szeretni ismertem meg.

Szép szín a zöld.

Szép hatalom a gondolat, szép szabadság

a birtokolhatatlanért szembe fordulni a realitással.

Valós voltál, és éltél, és éltem.

Kértél és adtam, kértem és kaptam.

Kiszolgáltam; és kiszolgáltattattam.

 

hrabovszkidia

 

Hrabovszki Diána 1996. február 22-én született Gyulán. Gyermekkora óta ír verseket, időnként prózákat is.
Részt vett néhány pályázaton, amelyeken sikeresen szerepelt, így az Albanegra Kiadónál elektronikus formátumban megjelent az Anya, és Szerelem című antológiában, illetve az Éden Művészeti Hálózat gondozásában nyomtatott formában is közölt Enigmák II. című antológiában is helyet kapott írásaival.
A Színház és Film Intézet tanulója forgatókönyv- és drámaírás szakpárral, emellett időnként dalokat, dalszövegeket is szerez, melyeket maga zenésíti meg. Idén néhány barátjával megalapították a Linoleum formációt, mellyel saját, leginkább alternatív stílusú dalokat játszanak.
Alkot még ezen kívül a MásNézőpont és a Litera-Túra online folyóiratoknak; legutóbb sikeresen szerepelt a Napkút által meghirdetett verspályázaton, megnyerve ezzel az egyszeri publikálás lehetőségét.