Kocsis Marcell versei

Kocsis Marcell

14900349_1099723460076712_7683725790938862373_n

Korreláció

Sokáig azt hittem, hogy én magam
vadásztalak le téged.
Ez nem igaz,

sosem léptem feléd, te húztál
szemed által vetett
kötéllel,

e hurok most is láthatatlan,
de el nem téphető
erő.

 

Márciusi hó

Ma délelőtt a busz vitt el.
Én ott akartam hagyni magam
az ágyad alatti térben,

nem lehet mindig.

Inkább nézem, ahogy
a kamionok mereven előre
dőlnek, köztük a hó
nem hullik, csak vízszintesen
pereg.

Nekem táncolnak a pelyhek,
s a hókristályok pantomimja
a te mosolyod görbéjét
hasítja ki nekem:

Arcomba fújja havát, magamban égek:
vágytam ezekre a könnyekre.

 

 

Kocsis Marcell magyar szakos egyetemista, az f21.hu újságírója és szerkesztője.