Potpuri, helovin

Állok apám sírjánál, kibontom a temetői gyertyát, és felcsuklik belőlem az illetlen nevetés, a fólia alól tolakodó gyümölcsillat csap fel, legalább fenyő lenne, vagy mirha, kinek jut eszébe halotti mécsesbe a gyümölcstea-illat, fene nézte az apróbetűt, ha ugyan feltüntették. Nyihogok a sírkertben groteszkre mindig készen: vajon kinek fog ez gyertya még vagy négy órán át illatozni?

Ki tudja miért, apám virrasztása jut eszembe, amikor hárman, itt hagyottak, a földi maradványok ügyét szerveztük, ez van, a testet ide, a hamvakat oda kell szállítani, akkor is, ha az a test nemrég még apa volt. Választható opció a postai szolgáltatás, hamvak utánvét. Minden kín és gyász alatt tele szájjal röhögtünk, hogy a hamvakat akkor most majd apám saját nevére címezik…

Mindszent előtt, családi asztal, ülünk élők az élők között a vacsora maradékánál, késő este van. Három halk koppanás az ajtón, összenézünk, jól hallottuk, valahogy furcsa az egész, a kapu nyitva ugyan, de a kutyák nem jeleztek. Kinézek, szellemmaszkos arc hajol be az ajtórésen bátortalanul. Nem is tudom ki van nagyobb zavarban, egyikünk sem tudja mit kell csinálni késő este egy kis baranyai faluban, a Máltetőn, Helloweenkor… Bent találgatunk, anyázni kellett volna, vagy gumicukrot adni.

Utazunk haza temetőt, családot megjártan, zsúfolt intercity, 74681kora hajnali kényszerű szundítás, a későbbi vonatra már előző nap sem lehetett jegyet kapni. A végállomáson látom, mögöttem a lány nem ébredt fel a mozgolódásra, részvéttel simítom meg a karját; az arcán, a karján durva jódfoltok, horzsolt sebek, félrecsúszott blúza alól kilóg a gézkötés. Megköszöni az ébresztést, szedelőzködik. A jó cselekedet reggeli kis mámorából útitársam ragad ki, egész élethű ez a smink, bök a lány felé, elpirulok, röstellek visszanézni.

Ballagok a metróhoz, szemem előtt a festett sebek, olyanok, gondolom, mint a Halloween a mi égövünkön, egészen olyan, mintha igazi lenne, de ha közelről megnézed, látod, hogy semmi mélysége nincs.

Forrás: Uploaded Magazin