Egy régi fabula

Apám mindig azzal példálózott, hogy kitartás és komoly munka minden siker titka, és erre neki van egy régi története. Az apjától hallotta, ahogyan ő az ő apjától, és így tovább. Évtizedeken át öröklődő fabula. A dédapa még esküvel is alátámasztotta, hogy látta az egészet.

Van két béka, akik beleesnek egy-egy tejjel teli vödörbe. Dédapámnál kút szerepelt, de a tejet abba pozícionálni nem túl valószerű, úgyhogy nagyapám már vödröt mondott, ahogy nekem is apám. De én akkor sem értettem. Mi történhetett, hogy ezek az ösztönlények a természetes megérzéseik ellenére is inkább ostobán a veszélyt választják?

Ne firtassam, mondta, csak üljek már nyugodtan és hallgassam tovább. Tehát beleestek – kezdi újra – és egyikük meghalt. – Itt nem volt semmi színezés, hogy hosszan tartó kínok, vagy bármi hasonló. – Meghalt és kész, nem kell őt siratni, de a másik, az a kitartó – kétségbeesett és elvakult – addig rúgkapált, míg alatta vajjá nem sűrűsödött a tej. Kitartás és kemény munka.

Ennyi volt az egész, és apám várt ugyanazzal a büszke arccal, amivel az ő apja is, hogy tovább örökíthette a legfontosabbat. Kitartás és komoly munka, fiam.

És én bólintottam, hogy megmaradjon az a mellkasba szívott levegőmennyiség, és a felfelé ívelt szemöldök alatti fürkésző tekintet. Meg az a mosoly, ami a karácsonykor feldíszített fa látványa után napokig ott marad. Bólintottam, mert szerettem volna, ha rám is ugyanúgy tekint, mint arra a fára.

Bólintottam, és tudtam, hogy ez a hagyomány itt megreked. A pasztőrözött tejek világában hasztalan egy ilyen tanulság.
Bólintottam, és minden elsüllyedt.

beka-csontvaza

Eredeti forrás: Uploaded Magazin