Még el sem kezdődött

Rég voltam esküvőn.  Idén hívtak többre is, megint felnőtt egy generáció.

Jó őket nézni. A fiú, mint egy testőr, a lány az ünnepi fókuszban pompásan kinyílt, sugárzik róla a jövő. Bevonulás, kyrie, glória, minden megy a maga rendjén, nézem a hátsó sorból, távoli.

ember-arnyekok

Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Milyen szomorú, töprengek a lehajtott fejek fölött, az a vallás, ami bűntudatra épít, mennyi elnyomott érzelemből kihajtó színlelés, mennyi fájdalom, mennyi önostor.  Szerelmi ügyekben nem vagyok szakértő, ironizál a pap. Díjazzuk, halk morajjal.

Viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül. A jegygyűrűs férfikéz látványa ugrik elém, ahogy a combomon, meg a combozás előtt fülembe fúvó Lucifer, hogy vajon lehúzza-e, amíg. Nem húzta le. Elmesélte utána a bűnbocsánatról szóló tézisét. Az én jegygyűrűmet betörő vitte el a ballagási kövessel együtt, már nem viseltem, majd lesz vele valami, gondoltam, s lőn.

A sóhajnyi csendben erőtlen babanyöszörgés az oldalhajóból. Fölülről nézem a jelenést, mint harmadik szem, vagy rossz imitátora, a webkamera: fiatal nő válik ki a százas tömegből, és tévedhetetlenül a hang irányába indul. Milyen csodálatos, gondolom, akárki parancsolja így: egy lény odatalál a másikához. S hogy minden lényeges csak ennek hiánya vagy verziója…

Egy család ül mellettem, apa, anya, a kicsi olyan kétéves szöszke, időközben lekuporodott az imazsámoly mellé a földre, unatkozik. Az anya a kislány feje és a pad közé tette nyitott tenyerét, mintha áldást osztana, hogy ha a kislány feláll, ne üsse be a fejét. Hosszan tartja így a kezét, fárasztó lehet, a férfi morog valamit, végül lepiszkálja az óvó kezet, az asszony hagyja.  A következő pillanatban, ahogy az lenni szokott, koppanás, tudtam, mondja a nő, de a kislány nevet, az ütés nem volt komoly. A férfi mozdulata sem volt az, épp csak játszmányi, talán a saját anyja túlféltő gesztusát látta újjászületni. Ki gondolná, de házasságok bomlanak fel egy mozdulat miatt.

Mindnyájatoknak küldetése van, szól a pap. Menjünk haza, mantrázza mellettem a szöszke.

Barátaim, mennyi minden történt, pedig még el sem kezdődött az élet.

Eredeti forrás: Uploaded Magazin