Az itt élő lelkek nagy része

Az itt élő lelkek nagy része című alkotás márciusban debütált, ami szubkulturális filmipar legkiemelkedőbb művészeinek, a Buharov testvérek negyedik nagyjátékfilmje. Az előző műveikhez hasonlóan a képi-hangi világot, a színészi játékot, valamint a történetvezetést meghatározzák a szürrealizmus és a dadaizmus jellegzetességei.

Az itt élő lelkek nagy része

A stílusból adódóan egységes, összefüggő történetről nem is lehet beszélni. A film több, egymástól elkülönülő cselekményből áll, amelyek a realitás és a transzcendencia között mozognak. Érdemes megemlíteni a metatextualitást, mivel legérthetőbben a fülszöveg jelöli ki az alkotás létrejöttének motivációját, ami az „uralomnélküliség utópiájának” létrehozása. Ez törekvés húzza össze az egyes cselekményszálakat.

A mű egészét áthatja egy erős, a demokratikus társadalomra irányuló kritika. Egy olyan világot jelenít meg a film, amelyben „a pulikutyákat alufóliába csomagolják”, és a „gyermekeknek eltűnik az árnyékuk”, ezzel jelezve a kelet-európai, magyar térség valóságának abszurditását. Az üzenet komolyságát ellenpontozza a nyelviségből, és a különböző helyzetekből eredő humor. Az alapgondolat kifejezésére jellemző a felfelé stilizáltság, túlzó intellektualitás. A történet síkjainak mindegyikében egy-egy utópikus világ jelenik meg elhagyott, omladozó gyárépületekkel, valamint jellegű természeti tájakkal.

A szereplők az egyes világokban más-más helyzetbe pozicionálódnak. Lehetnek mágikus lények, hajléktalanok, filozófusok vagy hétköznapi emberek, azonban jellemük hasonló marad. A transzcendens karakterek természete univerzalitást, megvilágosultságot sugall, míg a hétköznapi szereplők személyiségeiben megtalálható a hiábavaló törekvés a jobb életre társadalmi helyzettől függetlenül. Ez a jelenség megfigyelhető a gazdag, kitartott nő és az életén változtatni próbáló hajléktalan karakterénél is. A színészi játékot a Buharovoktól megszokott istrukcionalitás tudatos hiánya, szabadszelleműsége határozza meg, így az egyes jelentek akcióinak részletei főleg improvizáción alapulnak, emiatt áthatja a természetesség.

Buharov - Az itt élő lelkek nagy része

A sajátságos, eklektikus zenei világ, és a zörejek a zavarba ejtés, kizökkentés eszközeként jelennek meg, amelyek még jobban megerősítik az apokaliptikus, utópisztikus hatást. A jelmezek, a maszkok, amik a Buharov-filmek visszatérő jellegzetességei, valamint a filmben használt eszközök, például a zenei betét hangszerei szintén zavarba ejtőek. A szemétből, elhasznált tárgyakból való építkezés gondolata a trash filmek stílusát idézik meg.

Az operatőri munka remekül igazodik a film dinamizmusához. A hajléktalanokat ábrázoló jelenetek jellemzően dokumentumfilmszerűek, míg a változtatást tervező csoport megjelenítése az akciófilmre emlékeztet.

A film egészét a komoly, jelentőségteljes üzenetével és a maga abszurd finomságával, folytonos zavarba ejtésével legjobban úgy lehetne jellemezni, hogy Az itt élő lelkek nagy részét nézni olyan, mint súlyemelőnők ölelésének gyengédséget elviselni másfél órán keresztül.

Eredeti forrás: Uploaded Magazin