Kórházkert A kórházkertet először ötévesen láttam, gazos volt , vadregényesnek tűnt a fehér szobából. Akkor gyűlöltem meg a párhuzamosokat, amikor a csíkos pizsamám vonalait összekötöttem az ágy rácsaival, ami árnyékot vetett a falra. A kórházkertben a padon először anyámmal üldögéltem, ő rózsaszínű pizsamában, a barackszínre festett szobából kilépve, ahol a szomszéd ágyon valaki épp […]
boncasztal itt fekszel. tested ép, mint egy frissen gyártott üveglap. mind a százhetvenvalahány centimétered a boncasztalon. békésebb vagy most, mint valaha. halálodra már nem emlékszem. nem lehetett erőszakos, csak ennyit tudok. és az időpontot: 5:02. szemeid tekintete azóta gránittá ért. ajkaid percről percre gyorsabban halványulnak. hamarosan beindul az ősz. itt az ideje nekikezdeni. szappan, […]
Napforduló 1. A nyers harangszóban, a kerítés mellett egy kisfiú áll, kezében apró játékpuska. Az égre szegezi – lelkek, fehér ingek lobognak a szárítókötélen. 2. Valami van a tájban. Észrevétlenül terjed – lassan, kövéren és vörösen ereszkedik a nap. A távolban már lángolnak a fák. Siska Péter: 1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, […]
Személyes forradalom kifordítva, 163×12, Akril Hommáge á Bertók László rád szakad – mit rád szakad! – agyonnyom a szabadság ezekben a vészterhes időkben. azt se tudni ki súg be kinek és micsodát de te máris szabadon nyargalsz vágtatsz keresztül a rémítők és rémítettek tébolyán. na mi van – nevetsz rá valakire könnygázos kéjben […]
Tus Negyedik napja nincs meleg vizünk. Tegnap E-nél tusoltam, fényes, budai lakás. Ma inkább hagyom, hogy kicsapódjon a fémre a hideg. Nagy víznyomás. Arra gondolok, aki most beáll a tus alá, nem én vagyok. Nem az én testem. Úgy vetem le, mint K. a nagyapám pulóverét, mielőtt elment. Beállítom a víz alá, nézem a kifehéredő […]
Pihenő Odakint csíp a fagy. Dér lepi az ágakat, hó borítja a rongyos erdőt. Vigyáznak egymásra, ahogy összeérnek, és az ágak szorításában megpihen a csillogás. Nem reccsen fa, nem zúg a szél. Tisztelik a pici faviskót, ami bennük lassan összeesik. A tornácon gumicsizma, ajtóban kulcs, belülről fordította a zárra valaki. A fagyos kulcscsomó dermedten fél, […]
előre szóltam az előétel lehet az enyém, meg a középhegység, és csak a kötél feléig mászom, tegnap is elmerültem a bójánál, feladhatnám, mégis megkapaszkodom a túloldalon, ott, ahol állsz, avar roppan, az ösvényen talál meg az önbizalom: szavaim ha kicsíráznak, biztonságosabb a lövészárok, akkor is széthajtom a leveleket, óvatosan hiába fütyülnék, nyakam ég, sóhajom elnehezül, […]
Zúgás Minden második deszkát érinti a kerítésen, eszébe jut az a három hónap a két mondat között. Lassan málló vaddisznócsontok a felszántott út mellett, erdők alatt egy pocsolya. Az önkéntes csend, hogy előretekerte volna. Este kocsiszínbe megy, a legközelebbi helyre, ahonnan még látja a napot. Két eső közötti szünet, rendíthetetlen esernyők egy aluljáróban. A csendre […]
ide-oda szállok egyik szerelvényről a másikra ma a város az én tehetetlenségem meglöknek elesem felállok minek mint egy csupasz ideg minden érintésre összerezzenek rezgés de nem hang beszéd de nem nyelv nincsen mögöttem értelem elesem meglöknek felállok felállok elesem most lányok szállnak föl kemény a léptük szőke a hajuk kiköpik a rágót az én […]
alma elfogadni az almát a kígyótól mohón hörögve harapni vérszínű testébe vicsorogva röhögni amikor húsa roppan a sötétben a párnába erjedt borgőzt lehelni simogatónak érezni a fal hidegét belül üvöltve nehéz csendet erőltetni magunkra csukott szemmel bukni a nem szabad tavába levegőért sem jönni fel utána ujjakba kapaszkodni hogy a váll szakadjon ki egy mozdulatban […]
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)
[…] al acestei expoziții și un poem din #kazim a (...)
