Kabai Csaba: Ami marad

1979-ben született. Ongán nőtt fel. Budapesten él. Két gyermek apja. Verset, prózát, tanulmányokat ír, fordít. Munkáit többek között a 2000, A Vörös Postakocsi, a Csillagszálló, a Forrás, a Hévíz, az Irodalmi Szemle, a Kalligram, a Kortárs, a Literatura, a Műút, a Palócföld, a Tiszatáj és az Új Forrás közölte. Az ÜljLeBélaSzedekLevest Munkacsoport és az Orka […]

Tovább olvasom


Amikor az írás aktusában majdnem

Írta: Szabó Dárió Előre dől. Fű, koktélok, műmellek, fehérített fogsor, rózsaszín paróka, kisajak plasztika, szájba élvezés, izzadt fenék és egymáshoz tapadó végtagok, tettre kész idegenség. Kínosan és gyomorforgatóan közhelyes recska-sztorit szeretne írni. Hátra dől, előre dől. LA, koktélbár, feszes csöcsök, formás lábak – hátra dől, előre dől –, meg nem értett pornósztárok – hátra dől, […]

Tovább olvasom


Sándor Luca: Egyezség

Sándor Luca Egyezség Mögöttünk besózott meztelencsigák, önmagukból kifordult,  viharvert fatörzsek játszanak tetszhalottat, előttünk a túlpart százszemű szörnyként imitálja az éjjeli égboltot. Még nem jártam itt, csak láttam már hasonlót: szándéktalan opálzöld idő, andante hullámzaj  – mindez most új és egyetlen, véletlenszerű és lényegbeli. A víz kiürült váróteremként regenerálódik a másnap reggeli nyitás előtt, ilyenkor ő a […]

Tovább olvasom


Bájital

Írta: Gaál-Nyeste Katalin Rágta a körmét. Nem szokásból. Az idegeskedés miatt. Akkor vette észre, amikor beakadt a harisnyájába, és szitkozódni kezdett a szar minőség miatt. Elfelejtette, hogy ez nem az a nylon, amit eddig hordott. Alpakka, angóra, vagy valami ilyesmi. Bár gyapjút vagy selymet jobb szeretne. Könnyebb megjegyezni. Ma színházba mennek. Nem. Az holnapután. Ma […]

Tovább olvasom


Kovács-Lőczi Zsolt: Vákuum-szimfónia

Kovács-Lőczi Zsolt Vákuum-szimfónia nincs semmi baj. ne foglalkozz az óramutatók terpeszével. az idő Faraday-kalitkájában a boldogság és a gyász ugyanazt a feromont választja ki. csak szippants nagyokat: szivarfüst, ammónia és sült pulyka illat. a felülemelkedés érzékszervei csak akkor tudnak kifejlődni, ha a restaurált igazságok tápértéke lecsökken, s az emlékezést felváltja az el nem múló, időtlen […]

Tovább olvasom


Kalász István: Menni és…

Kalász István

Kalász István Menni és…   I. November végén jött fel mondtam maradjon bár nedves kicsi hideg a lakás ő mondta hogy fázik a gondolattól de maradt majd millióéves számlával végtelen nyirkos ágyneművel később egy este hideg hangon mondta így nem akar élni és szerelmeskedtünk derengésig izzadtuk a sötét szobát végre majd ő elment Párizsba.   […]

Tovább olvasom


Ide nem kell slammerigazolvány – STB – interjú Kövér Andrással

Idén először, július 26-29 között rendezik meg az I. Összmagyar Slam Poetry, Soken Word és Irodalmi Tábort, amely alkalmából kérdeztük Kövér Andrást, a szervezők egyikét: ÚB: A magyarországi slam poetry tavaly ünnepelte 10 éves születésnapját, idén pedig megrendezésre kerül az első Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi Tábor (STB). Áttekintve az elmúlt időszakot, mennyiben […]

Tovább olvasom


A mozik kinőtték Jack Sparrow kapitányt – Salazar bosszúja

Írta: Szabó Dárió Ha a részeges és teszetosza, olykor önveszélyes Jack Sparrow (Johnny Depp) kapitányról van szó, akkor örök időkig képesek lennénk a vászon előtt maradni – ezt a rajongói életérzést próbálta meglovagolni a Disney norvég rendezőpárosa: Joachim Rønning és Espen Sandberg. A Karib-tenger kalózai ötödik (magyarul a Salazar bosszúja, míg eredetiben a jóval szuggesztívebb […]

Tovább olvasom


Dobozvilágok

Írta: Vajdics Anikó Vannak álló, mozgó és hordozható dobozok. Az álló dobozok egy része a hideg elleni védelmet és a biztonságos, nyugodt pihenést szolgálja. Az ilyen dobozok különböző méretűek lehetnek. Vannak egészen nagyok, égbe nyúlóak, amelyekben sokan elférnek egyszerre, s vannak kisebbek, amelyekbe legfeljebb csak páran húzódhatnak a hideg ellen. Összefoglaló néven nevezzük most mindegyiket […]

Tovább olvasom


Formódi Péter lírája (zenés kísérővel): Premier amour

Formódi Péter Premier amour  Felgyalogoltunk a tizedik fölé, körbeölelt kettőnket az ég. A horizont vonalára halkan kentünk akrilfoltot rózsavízzel    tőlem balra,    tőled jobbra. Arcunkra folyt az ég pereméről, beleolvadt két félnyi mosolyba.    Tiéd volt az ecset,        az enyém a pinga. Fáztál és én rád adtam felhőkből szőtt kabátom. A […]

Tovább olvasom