Vachter János – Csepel Művek

Ez a sorozat azért sem áll messze tőlem, mert dunaújvárosiként már gyermekkoromban is lenyűgöztek és vonzottak a monumentális gépek és ipari környezet, és valljuk be, Dunaújváros erre jó terep. Szeretem az idő múlását láttatni, az emberi beavatkozás nyomait, ahogyan az otthagyott dolgokat lassan visszaveszi a természet, de ez csak egy téma a sok közül, melyek […]

Tovább olvasom


Részlet David Foster Wallace “Végtelen tréfa” című regényéből

VÁLOGATOTT LEIRATOK MS. PATRICIA MONTESIAN, AK, MA ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ EGYÉNI KÖTETLEN INTERFÉSZÓRÁIBÓL, ENNET-HÁZ DROG- ÉS ALKOHOLREHABILITÁCIÓS HÁZ (SIC), ENFIELD MA, A DEPEND BIZTONSÁGI ALSÓNEMŰ ÉVE, NOVEMBER 4., SZERDA, 13:00-15:00   „De ahogy a csávó dobol az asztalon. Sőt, nem is dobol. Inkább félig dobol, félig meg kábé így kaparászik, vakargat, mint mikor valaki az orrod […]

Tovább olvasom


„Nem tarthattunk el magunktól egyetlen szereplőt sem” Interjú Kemény Lilivel és Sipos Balázzsal a Végtelen tréfa megjelenésének alkalmából.

  Készítette: Szabó Krisztina  “Amikor belevágtunk, olyan volt, mint térkép nélkül, egy szál machetével nekimenni a dzsungelnak. Voltak tájékozódási pontjaink, de lényegében nem láttuk át, mibe megyünk befelé.”     Olvastam egy interjúban, hogy Balázs, te találtál rá a regényre az isztambuli reptéren, rögtön megragadta a figyelmed, és utána nagyon hosszú ideig azért a két […]

Tovább olvasom


Koncz Károly: Ügyelet

Én vagyok a nevelőtanár, Tomi bácsi, a Szlavón utcai nevelőotthonban. Ötvenkét gyerekünk van, tizennégytől tizennyolc évesig. Mind fiú. Sérültek. (Pszichésen, mentálisan.) Most éjszakás (!) nevelőtanár vagyok. Virrasztok. Hajnali fél három. Megyek, vécéznem kell. Még nem végzek, amikor nyavalyatörést kap a telefon. Ez mindig bejön. – Tessék! Szlavón utcai nevelőotthon. – Jó estét!… Jó reggelt!… Áh! […]

Tovább olvasom


Bornyi Márton: Téka Generációk

Van egy szerelem projektem amit már évek óta fotózom. A Téka népművészeti táborban, eddig 27 alkalommal voltam lent, és harmadik éve fotózom a tábor mindennapi életét. Idén egy középformátumú 6×6-os filmes fényképezőgéppel készítettem felvételeket. Azért ezt a formátumot választottam, mert a negyven éves filmes fényképezőgéppel nem lehet rohanni, le kellett lassulnom ahhoz, hogy igazán hitelesen […]

Tovább olvasom


Vajdics Anikó: Csapó

Mindegy hogyan, szerelmesek lettünk. A forgatókönyvíró mindent elkövetett, hogy ne lehessünk túl hamar egymáséi. Amikor már majdnem összejöttünk, a rendező újabb ötletekkel állt elő, hogyan lehet akadályokat gördíteni a boldogságunk elé. Tegyetek bele minél több csavart, fiúk, rendelkezett a producer is, valaki őrüljön meg vagy essen kómába, mit tudom én, találjatok ki valamit. Vállaltam a […]

Tovább olvasom


​Joós Andrea: Szervmandalák

​Joós Andrea: Szervmandalák Matyó tüdő, ormánsági szem, kalocsai vese, elbűvölő alkotások, melyek a magyar népi motívumvilág és az anatómia birodalmának ötvözéséből születettek, a szervmandalák. „A magyar népi motívumvilág szerintem a vérünkben van — ahogy a népdalokat, ezeket is rögtön felismerjük és vonzódunk hozzájuk.” — mondja az egyedi stílus kapcsán Andrea. Némelyik rajzán kifejezetten csak egy […]

Tovább olvasom


Ile Adrian Paul: Triptichonok

Járok-kelek a világban és olthatatlan vágyat érzek az új felfedezésére: menni és benézni minden sarok mögé, minden kis utcába, kapualjba és minden „felfedező utamon” szeretem megörökíteni azokat a pillanatokat, amelyeknél úgy érzem, hogy ha egy lépéssel előbb nyomom le az exponáló gombot, akkor az a pillanat még nem lesz ott, de ha úgy határoznék, hogy […]

Tovább olvasom


Rőhrig Eszter: Türelemüveg

Szeles Judit Szextáns című kötetéről Szeles Judit: Szextáns. Magvető Könyvkiadó – JAK, 2018   Szeles Judit Svédországban élő költőnek az Ilyen svéd (2015) után a Szextáns a második, itthon publikált verseskötete. Címe kettős értelmű: egyrészt a hajósok tájékozódásához szükséges mérőeszköz neve, másrészt mivel a szextáns a szex szót is magában foglalja, így ez az egyetlen […]

Tovább olvasom